Józsué 6
1 Jérikhó pedig be-és Elzárkózott vala az Izráel fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.
2 És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jérikhót és Királyát a sereg vitézeivel együtt.
3 Azért Járjátok körül a Várost mind ti Hadakozó emberek, megkerülvén egyszer a Várost. Így cselekedjél hat napon át.
4 És hét pap hordozzon hét Kosszarvból Való kürtöt a Láda elõtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a Várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel.
5 És ha majd Belefúnak a kos-szarvba, mihelyt Meghalljátok a kürtnek Szavát, Kiáltson fel az egész nép nagy Kiáltással, és leszakad a Város kõfala Magától, és felmegy arra a nép, kiki az elõtte Való helyen.
6 Elõhívá azért Józsué, a Nun fia, a papokat, és monda nékik: Vegyétek fel a Frigyládát, hét pap pedig vigyen hét kos-Szarvból Való kürtöt az Úr Ládája elõtt.
7 A népnek pedig monda: Menjetek el, és kerüljétek meg a Várost, a fegyveresek pedig menjenek az Úr Ládája elõtt.
8 És úgy lõn, a mint mondotta vala Józsué a népnek. A hét pap ugyanis, a kik a kos-Szarvból Való hét kürtöt vivék, az Úr elõtt megy vala, és kürtölt vala a kürtökkel, az Úrnak Frigyládája pedig Utánok megy vala.
9 A fegyveresek pedig elõttök mennek vala a kürtölõ papoknak, és a köznép követi vala a Ládát, menvén és kürtölvén kürtökkel.
10 A népnek pedig parancsolt vala Józsué, Mondván: Ne Kiáltsatok, hangotokat se Hallassátok, és Szó se jõjjön ki Szátokból addig a napig, a Míg azt mondom néktek: Kiáltsatok; és akkor Kiáltsatok.
11 Körüljárák azért az Úrnak Ládájával a Várost, egyszer megkerülvén; Azután visszatérének a Táborba, és az Éjszakát a Táborban tölték.
12 Józsué pedig felkele Jó reggel, és felvevék a papok az Úrnak Ládáját.
13 És a hét pap, a kik a kos-Szarvból Való hét kürtöt vivék, az Úr Ládája elõtt megy vala folyton, és kürtöl vala a kürtökkel, a fegyveresek pedig elõttök mennek vala, és a köznép követi az Úrnak Ládáját, menvén és kürtökkel kürtölvén.
14 A Második napon is egyszer kerülék meg a Várost, Azután visszatérének a Táborba. Így cselekedének hat napon át.
15 És lõn a hetedik napon, hogy felkelének, mihelyt a hajnal feljöve, és megkerülék a Várost a szokott Módon hétszer; csak ezen a napon kerülék meg a Várost hétszer.
16 És lõn, hogy a hetedik Forduláskor kürtölnek vala a papok a kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az Úr a Várost!
17 És legyen a Város maga, és minden, a mi benne van, teljesen az Úrnak szentelve; csak a Parázna Ráháb maradjon életben, õ és mindazok, a kik vele vannak a Házban, mert elrejtette a követeket, a kiket küldöttünk volt.
18 Mindazáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen Istennek szentelt Dolgoktól, hogy Miután néki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen néki szentelt Dolgokból, hogy Izráel Táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt.
19 Hanem mivel minden ezüst-és arany-,meg réz-és vasedény az Úrnak van szentelve, az Úrnak kincse közé jusson.
20 Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lõn ugyanis, a mint Meghallá a nép a kürtnek Szavát, Kiálta a nép nagy Kiáltással, és leszakada a kõfal Magától, és felméne a nép a Városba, kiki az elõtte Való helyen, és bevevék a Várost.
21 És teljesen Kipusztítának mindent, a mi csak vala a Városban, a Férfitól az asszonyig, a gyermektõl az öregig, sõt az ökörig, juhig és a Szamárig, fegyver élivel.
22 A két Férfiúnak pedig, a kik megkémlelték vala a földet, monda Józsué: Menjetek be a Parázna asszonynak Házába és Hozzátok ki onnét az asszonyt és mindazt, a mije van, a miképen megesküdtetek néki.
23 Bemenének azért a kémlõ ifjak, és Kihozák Ráhábot, és az õ Atyját, Anyját és az õ atyjafiait, és mindazt, a mije vala, és minden cselédjét is Kihozák, és helyezék õket Izráel Táborán kivûl.
24 A Várost pedig megégeték tûzzel, és mind azt, a mi benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz-és vasedényeket Rakták az Úr Házának kincsei közé.
25 A Parázna Ráhábot pedig, és az õ Atyjának Háznépét és mindenét, a mije vala, élni hagyta vala Józsué, és ott lakik az Izráel között mind e mai napig; mert elrejtette vala a követeket, a kiket küldött volt Józsué, hogy kikémleljék Jérikhót.
26 És átkot Szóla Józsué azon a napon, Mondván: Átkozott legyen az Úr elõtt az a Férfiú, a ki felkél, hogy Megépítse e Várost, Jérikhót! Az õ elsõ szülöttjére rakja le annak Alapját s legifjabb Fiára állítsa fel annak kapuit!
27 És vala az Úr Józsuéval, és lõn Híre az egész földön.