«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Jónás 1

1  És lõn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai Fiához, Mondván:

2  Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy Városba, és Kiálts ellene, mert Gonoszságuk felhatolt elémbe!

3  És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elõl. Leméne azért Jáfóba, és Talála ott egy Hajót, a mely méne Tarsisba, és Megadván a Hajóbért, Beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr Színe elõl.

4  Az Úr pedig nagy szelet Bocsáta a tengerre, és nagy vihar lõn a tengeren, és a Hajó Már-Már töredezik vala.

5  Megfélemlének azért a Hajósok és Kiáltának, kiki az õ istenéhez, és a Hajóban lévõ holmit a tengerbe Hányák, hogy Könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a Hajó Aljába, és lefeküdt és elaludt.

6  De Hozzáméne a Kormányos mester, és Mondá néki: Mi lelt, te nagy Alvó? Kelj fel, Kiálts a te Istenedhez; Hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!

7  Egymásnak pedig ezt Mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék.

8  Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te Foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te Hazád és miféle népbõl Való vagy te?

9  És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a Szárazt teremtette.

10  És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és Mondák néki: Mit cselekedtél? Mert Megtudták azok az emberek, hogy az Úr Színe elõl fut, mivelhogy elbeszélé nékik.

11  Mondák Azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger Háborgása növekedék.

12  Õ pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.

13  És erõlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a Szárazra; de nem tudtak, mert a tenger Háborgása növekedék ellenök.

14  Kiáltának azért az Úrhoz, és Mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne vesszünk el ez ember lelkéért, és ne Háríts Reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad!

15  És Felragadák Jónást, és beveték õt a tengerbe, és megszûnék a tenger az õ Háborgásától.

16  Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az Úrnak, és Fogadásokat Fogadának.

17  (2:1) Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak Gyomrában Három nap és Három éjjel.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23