«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

János 5

1  Ezek Után innepök vala a Zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.

2  Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy Tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. öt Tornácza van.

3  Ezekben feküvék a betegek, vakok, Sánták, Aszkórosok nagy Sokasága, Várva a Víznek Megmozdulását.

4  Mert idõnként angyal Szálla a Tóra, és Felzavará a vizet: a ki Tehát elõször lépett bele a Víz Felzavarása Után, Meggyógyult, Akárminemû betegségben volt.

5  Vala pedig ott egy ember, a ki harmincznyolcz esztendõt töltött betegségében.

6  Ezt a mint Látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy Már sok idõ óta úgy van; monda néki: Akarsz-é Meggyógyulni?

7  Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a Víz felzavarodik, bevigyen engem a Tóba; és mire én oda érek, Más lép be elõttem.

8  Monda néki Jézus; Kelj fel, vedd fel a te Nyoszolyádat, és Járj!

9  És azonnal Meggyógyula az ember, és felvevé Nyoszolyáját, és Jár vala. Aznap pedig szombat vala.

10  Mondának azért a Zsidók a Meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a Nyoszolyádat hordanod!

11  Felele nékik: A ki Meggyógyított engem, az Mondá nékem: Vedd fel a Nyoszolyádat, és Járj.

12  Megkérdék õt: Ki az az ember, a ki Mondá néked: Vedd fel a Nyoszolyádat és Járj?

13  A Meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félrevonult, Sokaság lévén azon a helyen.

14  Ezek Után Találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé Meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy Rosszabbúl ne legyen dolgod!

15  Elméne az az ember, és hirül Adá a Zsidóknak, hogy Jézus az, a ki õt Meggyógyította.

16  És e miatt üldözõbe vevék a Zsidók Jézust, és meg Akarák õt ölni, hogy ezeket mûvelte szombatnapon.

17  Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig Munkálkodik, én is Munkálkodom.

18  E miatt Aztán még Inkább meg Akarák õt ölni a Zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is Saját Atyjának mondotta, egyenlõvé tévén Magát az Istennel.

19  Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha Látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.

20  Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket õ maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti Csudálkozzatok.

21  Mert a mint az Atya Feltámasztja a halottakat és Megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, Megelevenít.

22  Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;

23  Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte õt.

24  Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem Elbocsátott, örök élete van; és nem megy a Kárhozatra, hanem általment a Halálból az életre.

25  Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljõ az idõ, és az most vagyon, mikor a halottak Hallják az Isten Fiának Szavát, és a kik Hallják, élnek.

26  Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

27  És hatalmat ada néki az ítélet-tételre is, mivelhogy embernek fia.

28  Ne Csodálkozzatok ezen: mert eljõ az óra, a melyben mindazok, a kik a Koporsókban vannak, Meghallják az õ Szavát,

29  És kijõnek; a kik a Jót cselekedték, az élet Feltámadására; a kik pedig a gonoszt mûvelték, a Kárhozat Feltámadására.

30  Én semmit sem cselekedhetem Magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem Igazságos; mert nem a magam Akaratát keresem, hanem annak Akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.

31  Ha én teszek Bizonyságot Magamról, az én Bizonyságtételem nem igaz.

32  Más az, a ki Bizonyságot tesz Rólam; és tudom, hogy igaz az a Bizonyságtétel, a melylyel Bizonyságot tesz Rólam.

33  Ti elküldtetek Jánoshoz, és Bizonyságot tett az Igazságról.

34  De én nem embertõl nyerem a Bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.

35  Õ az égõ és fénylõ szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az õ Világosságában.

36  De nékem nagyobb Bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket Rám Bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek Bizonyságot Rólam, hogy az Atya küldött engem.

37  A ki elküldött engem, maga az Atya is Bizonyságot tett Rólam. Sem Hangját nem Hallottátok soha, sem ábrázatát nem Láttátok.

38  Az õ ígéje sincs Maradandóan bennetek: mert a kit õ elküldött, ti annak nem hisztek.

39  Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek Bizonyságot tesznek Rólam;

40  És nem akartok Hozzám jõni, hogy életetek legyen!

41  Dicsõséget emberektõl nem nyerek,

42  De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:

43  Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha Más jõne a maga nevében, azt Befogadnátok.

44  Mimódon hihettek ti, a kik Egymástól nyertek dicsõséget, és azt a dicsõséget, a mely az egy Istentõl van, nem keresitek?

45  Ne állítsátok, hogy én Vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki Vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.

46  Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én Rólam írt õ.

47  Ha pedig az õ írásainak nem hisztek, Mimódon hisztek az én beszédeimnek?

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23