János 2
1 És harmadnapon menyegzõ lõn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
2 És Jézus is meghivaték az õ Tanítványaival együtt a menyegzõbe.
3 És Elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te Hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
5 Mond az õ anyja a Szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
6 Vala pedig ott hat kõveder elhelyezve a Zsidók Tisztálkodási Módja szerint, melyek közûl egybe-egybe két-Három métréta fér vala.
7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket Vízzel. És megtölték azokat Színig.
8 És monda nékik: Most Merítsetek, és vigyetek a Násznagynak. És vittek.
9 A mint pedig Megízlelé a Násznagy a Borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a Szolgák Tudták, a kik a vizet Merítik vala), Szólítá a Násznagy a võlegényt,
10 És monda néki: Minden ember a Jó bort adja fel elõször, és mikor megittasodtak, akkor az Alábbvalót: te a Jó bort ekkorra tartottad.
11 Ezt az elsõ jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és Megmutatá az õ dicsõségét; és hivének benne az õ Tanítványai.
12 Azután leméne Kapernaumba, õ és az õ anyja és a testvérei és Tanítványai: és ott Maradának Néhány napig,
13 Mert közel vala a Zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
14 És ott Találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a Pénzváltókat, a mint ülnek vala:
15 És kötélbõl ostort Csinálván, kiûzé Mindnyájokat a Templomból, az ökröket is, a juhokat is; és a Pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
16 És a Galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyám Házát Kalmárság Házává.
17 Megemlékezének pedig az õ Tanítványai, hogy meg van írva: A te Házadhoz Való féltõ szeretet emészt engem.
18 Felelének azért a Zsidók és Mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le e templomot, és Három nap alatt Megépítem azt.
20 Mondának azért a Zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te Három nap alatt Megépíted azt?
21 Õ pedig az õ testének Templomáról Szól vala.
22 Mikor azért Feltámadt a Halálból, megemlékezének az õ Tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
23 A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az õ nevében, Látván az õ jeleit, a melyeket cselekszik vala.
24 Maga azonban Jézus nem Bízza vala Magát Reájok, a miatt, hogy õ ismeré Mindnyájokat,
25 És mivelhogy nem szorult Rá, hogy valaki Bizonyságot tegyen az emberrõl; mert Magától is tudta, mi volt az emberben.