János 17
1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; Dicsõítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is Dicsõítsen téged:
2 A miként te hatalmat Adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki Adtál.
3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4 Én Dicsõítettelek téged e földön: elvégeztem a Munkát, a melyet Reám Bíztál, hogy végezzem azt.
5 És most te Dicsõíts meg engem, Atyám, te Magadnál azzal a dicsõséggel, a melylyel Bírtam te Nálad a Világ létele elõtt.
6 Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e Világból nékem Adtál: tiéid Valának, és nékem adtak azokat; és a te beszédedet Megtartották.
7 Most Tudták meg, hogy mindaz te tõled van, a mit nékem Adtál:
8 Mert ama beszédeket, a melyeket nékem Adtál, õ nékik adtam; és õk Befogadták, és Igazán megismerték, hogy én tõled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9 Én ezekért könyörgök: nem a Világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem Adtál, mert a tiéid.
10 És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek; és Megdicsõíttetem õ bennök.
11 És nem vagyok többé e Világon, de õk a Világon vannak, én pedig te Hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg õket a te nevedben, a kiket nékem Adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12 Mikor velök valék a Világon, én Megtartám õket a te nevedben; a kiket nékem Adtál, megõrizém, és senki el nem veszett közûlök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13 Most pedig te Hozzád megyek; és ezeket beszélem a Világon, hogy õk az én örömemet teljesen Bírják õ magokban.
14 Én a te ígédet nékik adtam; és a Világ gyûlölte õket, mivelhogy nem e Világból Valók, a mint hogy én sem e Világból vagyok.
15 Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e Világból, hanem hogy õrizd meg õket a Gonosztól.
16 Nem e Világból Valók, a mint hogy én sem e Világból vagyok.
17 Szenteld meg õket a te Igazságoddal: A te ígéd Igazság.
18 A miképen te küldtél engem e Világra, úgy küldtem én is õket e Világra;
19 És én õ érettök oda szentelem magamat, hogy õk is megszenteltekké legyenek az Igazságban.
20 De nemcsak õ érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az õ beszédökre hisznek majd én bennem;
21 Hogy Mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy õk is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a Világ, hogy te küldtél engem.
22 És én azt a dicsõséget, a melyet nékem Adtál, õ nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23 Én õ bennök, és te én bennem; hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a Világ, hogy te küldtél engem, és szeretted õket, a miként engem szerettél.
24 Atyám, a kiket nékem Adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy Megláthassák az én dicsõségemet, a melyet nékem Adtál: mert szerettél engem e Világ Alapjának felvettetése elõtt.
25 Igazságos Atyám! És e Világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26 És megismertettem õ velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen õ bennök, a melylyel engem szerettél, és én is õ bennök legyek.