János 16

1  Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne Botránkozzatok.

2  A gyülekezetekbõl kirekesztenek titeket; sõt jön idõ, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.

3  És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.

4  Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljõ az az idõ, megemlékezzetek Róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettõl fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.

5  Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tõlem közûletek: Hová mégy?

6  Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a Szomorúság eltöltötte a Szíveteket.

7  De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jõ el Hozzátok a Vígasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti Hozzátok.

8  És az, mikor eljõ, megfeddi a Világot bûn, Igazság és ítélet tekintetében:

9  Bûn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;

10  És Igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem Láttok engem;

11  Ítélet tekintetében pedig, hogy e Világnak fejedelme Megítéltetett.

12  Még sok mondani Valóm van Hozzátok, de most el nem Hordozhatjátok.

13  De mikor eljõ amaz, a ki Igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden Igazságra. Mert nem õ Magától Szól, hanem azokat Szólja, a miket hall, és a bekövetkezendõket megjelenti néktek.

14  Az engem Dicsõít majd, mert az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek.

15  Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért Mondám, hogy az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek.

16  Egy kevés idõ, és nem Láttok engem; és ismét egy kevés idõ, és Megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.

17  Mondának azért az õ Tanítványai közûl Egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés idõ, és nem Láttok engem; és ismét egy kevés idõ, és Megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?

18  Mondának azért: Mi az a kevés idõ, a mirõl Szól? Nem tudjuk, mit mond.

19  Megérté azért Jézus, hogy õt Akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról Tudakozzátok-é Egymást, hogy azt Mondám: Egy kevés idõ, és nem Láttok engem; és ismét egy kevés idõ, és Megláttok majd engem?

20  Bizony, bizony mondom néktek, hogy Sírtok és jajgattok ti, a Világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti Szomorúságtok örömre fordul.

21  Az asszony mikor szûl, Szomorúságban van, mert eljött az õ órája: de mikor megszûli az õ gyermekét, nem emlékezik többé a Kínra az öröm miatt, hogy ember született e Világra.

22  Ti is azért most ugyan Szomorúságban vagytok, de ismét Meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti Szívetek, és senki el nem veszi tõletek a ti örömeteket.

23  És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

24  Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és Megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.

25  Ezeket Példázatokban mondottam néktek; de eljõ az idõ, mikor nem Példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.

26  Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;

27  Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettek engem, és elhittétek, hogy én az Istentõl jöttem ki.

28  Kijöttem az Atyától, és jöttem e Világba: ismét elhagyom e Világot, és elmegyek az Atyához.

29  Mondának néki az õ Tanítványai: Ímé, most Nyíltan beszélsz, és semmi Példázatot nem mondasz.

30  Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: errõl hiszszük, hogy az Istentõl jöttél ki.

31  Felele nékik Jézus: Most hiszitek?

32  Ímé eljõ az óra, és Immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

33  Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E Világon Nyomorúságtok lészen; de Bízzatok: én meggyõztem a Világot.