János 15
1 Én vagyok az igazi szõlõtõ, és az én Atyám a szõlõmûves.
2 Minden szõlõvesszõt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, Megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3 Ti Már Tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet Szóltam néktek.
4 Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szõlõvesszõ nem teremhet gyümölcsöt Magától, hanemha a szõlõtõkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5 Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk: A ki én bennem marad, én pedig õ benne, az terem sok gyümölcsöt: mert Nálam nélkûl semmit sem cselekedhettek.
6 Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szõlõvesszõ, és Megszárad; és egybe gyûjtik ezeket és a tûzre vetik, és megégnek.
7 Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.
8 Abban Dicsõíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem Tanítványaim.
9 A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.
10 Ha az én parancsolataimat Megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az õ szeretetében.
11 Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.
12 Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek Egymást, a miképen én szerettelek titeket.
13 Nincsen senkiben nagyobb szeretet Annál, mintha valaki életét adja az õ Barátaiért.
14 Ti az én Barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15 Nem mondalak többé titeket Szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az õ ura: titeket pedig Barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
16 Nem ti Választottatok engem, hanem én Választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy Akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
17 Ezeket parancsolom néktek, hogy Egymást szeressétek.
18 Ha gyûlöl titeket a Világ, Tudjátok meg, hogy engem elébb gyûlölt ti Nálatoknál.
19 Ha e Világból Volnátok, a Világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e Világból, hanem én Választottalak ki magamnak titeket e Világból, azért gyûlöl titeket a Világ.
20 Emlékezzetek meg ama beszédekrõl, a melyeket én mondtam néktek. Nem nagyobb a szolga az õ Uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet Megtartották, a tiéteket is Megtartják majd.
21 De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22 Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bûnök; de most nincs mivel menteniök az õ bûnöket.
23 A ki engem gyûlöl, gyûlöli az én Atyámat is.
24 Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki Más nem cselekedett, nem volna bûnük; de most Láttak is, gyûlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
25 De azért lõn így, hogy beteljesedjék a Mondás, a mely megiratott az õ törvényökben: Ok nélkûl gyûlöltek engem.
26 Mikor pedig eljõ majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az Igazságnak Lelke, a ki az Atyától Származik, az tesz majd én Rólam Bizonyságot.
27 De ti is Bizonyságot tesztek; mert kezdettõl fogva én velem vagytok.