János 12

1  Jézus azért hat nappal a husvét elõtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit Feltámasztott a Halálból.

2  Vacsorát Készítének azért ott néki, és Mártha Szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közûl, a kik együtt ülnek vala õ vele.

3  Mária azért elõvévén egy font igazi, Drága Nárdusból Való kenetet, megkené a Jézus Lábait, és megtörlé annak Lábait a Saját Hajával; a Ház pedig megtelék a kenet Illatával.

4  Monda azért egy az õ Tanítványai közûl, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki õt Elárulandó vala:

5  Miért nem Adták el ezt a kenetet Háromszáz Dénáron, és miért nem Adták a szegényeknek?

6  Ezt pedig nem azért Mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és Nála vala az erszény, és a mit abba tesznek vala, elcsené.

7  Monda azért Jézus: Hagyj békét néki: az én temetésem idejére tartogatta õ ezt.

8  Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.

9  A Zsidók közûl azért nagy Sokaság értesült vala Arról, hogy õ ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is Lássák, a kit Feltámasztott a Halálból.

10  A papifejedelmek pedig Tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;

11  Mivelhogy a Zsidók közûl sokan õ miatta menének oda és hivének a Jézusban.

12  Másnap a nagy Sokaság, a mely az ünnepre jött vala, Hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jõ,

13  Pálmaágakat võn, és kiméne elébe, és Kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében, az Izráelnek ama Királya!

14  Találván pedig Jézus egy szamarat, felûle arra, a mint meg van írva:

15  Ne félj Sionnak Leánya: Ímé a te Királyod jõ, Szamárnak vemhén ûlve.

16  Ezeket pedig nem értették eleinte az õ Tanítványai: hanem mikor Megdicsõítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek õ felõle vannak Megírva, és hogy ezeket Mívelték õ vele.

17  A Sokaság azért, a mely õ vele vala, mikor Kihívta Lázárt a Koporsóból és Feltámasztotta õt a Halálból, Bizonyságot tõn.

18  Azért is méne õ elébe a Sokaság, mivel Hallá, hogy ezt a Csodát Mívelte vala.

19  Mondának azért a farizeusok Egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e Világ õ Utána megy.

20  Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy Imádkozzanak az ünnepen:

21  Ezek azért a galileai Bethsaidából Való Filephez menének, és kérék õt, Mondván: Uram, Látni akarjuk a Jézust.

22  Megy vala Filep és Szóla Andrásnak, és viszont András és Filep Szóla Jézusnak.

23  Jézus pedig felele nékik, Mondván: Eljött az óra, hogy Megdicsõíttessék az embernek Fia.

24  Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

25  A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét, e Világon, örök életre tartja meg azt.

26  A ki nékem Szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én Szolgám is: és a ki nékem Szolgál, megbecsüli azt az Atya.

27  Most az én lelkem Háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettõl az órától. De azért jutottam ez órára.

28  Atyám, Dicsõítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égbõl: Meg is Dicsõítettem, és újra Megdicsõítem.

29  A Sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt Mondá, hogy mennydörgött: Mások Mondának: Angyal Szólt néki.

30  Felele Jézus és monda: Nem én érettem lõn e Szó, hanem ti érettetek.

31  Most van e Világ Kárhoztatása; most vettetik ki e Világ fejedelme:

32  És én, ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonszok.

33  Ezt pedig azért Mondá, hogy megjelentse, milyen Halállal kell meghalnia.

34  Felele néki a Sokaság: Mi azt hallottuk a törvénybõl, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod Hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?

35  Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a Világosság. Járjatok, a Míg Világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben Jár, nem tudja, Hová megy.

36  Míg a Világosságotok megvan, higyjetek a Világosságban, hogy a Világosság fiai legyetek. Ezeket Mondá Jézus, és elmenvén, elrejtõzködék elõlük.

37  És noha õ ennyi jelt tett vala elõttük, mégsem hivének õ benne:

38  Hogy beteljesedjék az Ésaiás Próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi Tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?

39  Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:

40  Megvakította az õ szemeiket, és Megkeményítette az õ Szívöket; hogy szemeikkel ne Lássanak és Szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne Gyógyítsam õket.

41  Ezeket Mondá Ésaiás, a mikor Látá az õ dicsõségét; és beszéle õ felõle.

42  Mindazáltal a fõemberek közûl is sokan hivének õ benne; de a farizeusok miatt nem Vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetbõl:

43  Mert Inkább szerették az emberek Dícséretét, mintsem az Istennek Dícséretét.

44  Jézus pedig Kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.

45  És a ki engem Lát, azt Látja, a ki küldött engem.

46  Én Világosságul jöttem e Világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.

47  És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem Kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy Kárhoztassam a Világot, hanem hogy megtartsam a Világot.

48  A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki õt Kárhoztassa: a beszéd, a melyet Szólottam, az Kárhoztatja azt az Utolsó napon.

49  Mert én nem Magamtól Szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, õ parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.

50  És tudom, hogy az õ parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.