János 11
1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az õ testvérének, Márthának Falujából.
2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a Hajával törlé meg annak Lábait.
3 Küldének azért a testvérek õ Hozzá, Mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem Halálos, hanem az Isten dicsõségére Való, hogy Dicsõíttessék általa az Istennek Fia.
5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nõtestvérét, és Lázárt.
6 Mikor azért Meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
7 Ez Után Aztán monda Tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
8 Mondának néki a Tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal Jár, nem botlik meg, mert Látja e Világnak Világosságát.
10 De a ki éjjel Jár, megbotlik, mert nincsen abban Világosság.
11 Ezeket Mondá; és Ezután monda nékik: Lázár, a mi Barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem õt.
12 Mondának azért az õ Tanítványai: Uram, ha elaludt, Meggyógyul.
13 Pedig Jézus annak Haláláról beszélt; de õk azt hitték, hogy álomnak Alvásáról Szól.
14 Ekkor azért Nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el õ Hozzá!
16 Monda azért Tamás, a ki Kettõsnek mondatik, az õ Tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
17 Elmenvén azért Jézus, úgy Találá, hogy az Már négy napja vala Sírban.
18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
19 És a Zsidók közûl sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy Vigasztalják õket az õ testvérök felõl.
20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jõ, elébe méne; Mária pedig otthon ûl vala.
21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentõl, megadja néked az Isten.
23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy Feltámad a Feltámadáskor az Utolsó napon.
25 Monda néki Jézus: Én vagyok a Feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26 És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e Világra jövendõ vala.
28 És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon Szólítá az õ testvérét Máriát, Mondván: A Mester itt van és Hív téged.
29 Mihelyt ez Hallá, felkele hamar és Hozzá méne.
30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a Hová Mártha elébe ment vala.
31 A Zsidók azért, a kik õ vele otthon Valának és Vigasztalák õt, Látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, Utána menének, ezt Mondván: A Sírhoz megy, hogy ott Sírjon.
32 Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, Meglátván õt, az õ Lábaihoz esék, Mondván néki: Uram, ha itt Voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
33 Jézus azért, a mint Látja vala, hogy az Sír és Sírnak a vele jött Zsidók is, Elbúsula lelkében és igen megrendüle.
34 És monda: Hová helyeztétek õt? Mondának néki: Uram, jer és Lásd meg!
35 Könnyekre fakadt Jézus.
36 Mondának azért a Zsidók: Ímé, mennyire szerette õt!
37 Némelyek pedig Mondának közûlök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
38 Jézus pedig újra felindulva Magában, oda megy vala a Sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kõ feküvék rajta.
39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nõtestvére, Mártha: Uram, Immár szaga van, hiszen negyednapos.
40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, Meglátod majd az Istennek dicsõségét?
41 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, Hálát adok néked, hogy Meghallgattál engem.
42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a Körûlálló Sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
43 És mikor ezeket Mondá, Fenszóval Kiálta: Lázár, jõjj ki!
44 És kijöve a megholt, Lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az Orczája kendõvel vala Leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg õt, és Hagyjátok menni.
45 Sokan hivének azért õ benne ama Zsidók közûl, a kik Máriához mentek vala, és Láták, a miket cselekedett vala.
46 De némelyek azok közûl elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
47 Egybegyûjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a Fõtanácsot, és Mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok Csodát Mível.
48 Ha ekképen hagyjuk õt, mindenki hinni fog õ benne: és eljõnek majd a Rómaiak és elveszik tõlünk mind e helyet, mind e népet.
49 Egy pedig õ közûlök, Kajafás, a ki fõpap vala abban az esztendõben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok,
50 Meg sem Gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne veszszen.
51 Ezt pedig nem Magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendõben fõpap vala, jövendõt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyûjtse.
53 Ama Naptól azért azon Tanakodának, hogy õt megöljék.
54 Jézus azért nem Jár vala többé Nyilvánosan a Zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a Pusztához közel, egy Efraim nevû Városba; és ott Tartózkodék az õ Tanítványaival.
55 Közel vala pedig a Zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékrõl husvét elõtt, hogy megtisztuljanak.
56 Keresék azért Jézust, és Szólnak vala Egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot Adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy õt Megfogják.