Jóel 2
1 Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden Lakói; mert eljõ az Úrnak napja; mert közel van az.
2 Sötétségnek és Homálynak napja; felhõnek és borulatnak napja; mint a hegyekre Ráterülõ alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktõl fogva és nem is lesz Utána többé, nemzetségrõl nemzetségre.
3 Elõtte tûz emészt, Utána Láng lobog; elõtte a föld olyan, mint az Éden kertje, Utána pedig kietlen Pusztaság; meg sem menekülhet tõle semmi.
4 A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és Száguldoznak, mint a lovasok.
5 Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek Robognának; mintha Tarlót emésztõ Láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6 Elrémülnek tõle a népek; minden arcz Elsáppad.
7 Száguldoznak, mint a hõsök, Felhágnak a kõfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem Bontják meg soraikat.
8 Egymást nem Szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9 Betörnek a Városba, Futkároznak a kõfalon, Felhágnak a Házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10 Reszket elõttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is Bevonják fényöket.
11 És megzendül az Úrnak szava az õ serege elõtt, mert felette nagy az õ Tábora; mert hatalmas az õ rendeletének Végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12 De még most is így Szól az Úr: Térjetek meg Hozzám teljes Szívetek szerint; bõjtöléssel is, Sírással is, kesergéssel is.
13 És Szíveteket Szaggassátok meg, ne Ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülõ és irgalmas õ; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és Bánkódik a gonosz miatt.
14 Ki tudja, Hátha visszatér és Megbánja, és áldást hagy maga Után; étel-és Italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15 Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést!
16 Gyûjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; Hívjátok egybe a véneket, gyûjtsétek össze a kisdedeket és a Csecsszopókat; menjen ki a võlegény az õ ágyasházából és a menyasszony is az õ Szobájából.
17 A Tornácz és az Oltár között Sírjanak a papok, az Úr Szolgái, és Mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne Bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a Pogányok. Miért Mondanák a népek között: Hol az õ Istenök?
18 Erre Buzgó lõn az Úrnak szeretete az õ földe Iránt, és kegyelmezett az õ népének.
19 És Választ tõn az Úr, és Mondá az õ népének: Ímé, adok néktek Gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a Pogányok között.
20 Az északi népet is elûzöm tõletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, Hátulját a nyugoti tengerbe, és bûze magasra Száll; Felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
21 Ne félj, te föld! örülj és Vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a Pusztának Virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szõlõ is Kitárják Gazdagságukat.
23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és Vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esõt Igazság szerint, és korai és kései esõt hullat néktek az elsõ Hónapban.
24 És megtelnek a csûrök Gabonával, és bõven öntik a Sajtók a mustot és az olajat.
25 És Kipótolom néktek az esztendõket, a melyeket tönkre tett a szöcskõ, a Cserebogár és a Hernyó és a Sáska; az én nagy seregem, a melyet Reátok küldöttem.
26 És esztek bõven és megelégesztek, és Magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki Csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
27 És Megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs Más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
28 És lészen Azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és Prófétálnak a ti fiaitok és Leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig Látomásokat Látnak.
29 Sõt még a Szolgákra és Szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
31 A nap sötétséggé Válik, a hold pedig vérré, mindekelõtte eljõ az Úrnak nagy és rettenetes napja.
32 De mindaz, a ki az Úrnak nevét Hívja Segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a Szabadulás, a mint Megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket Elhí az Úr!