Jób 9

1  Felele pedig Jób, és monda:

2  Igaz, Jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a Halandó ember Istennél?

3  Ha perelni akarna õ vele, ezer közûl egy sem felelhetne meg néki.

4  Bölcs Szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

5  A ki hegyeket Mozdít tova, hogy észre se veszik, és Megfordítja õket Haragjában.

6  A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

7  A ki Szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

8  A ki egymaga Feszítette ki az egeket, és a tenger Hullámain tapos.

9  A ki teremtette a gönczölszekeret, a Kaszás csillagot és a Fiastyúkot és a délnek titkos Tárait.

10  A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és Csudákat Megszámlálhatatlanul.

11  Ímé, elvonul mellettem, de nem Látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.

12  Ímé, ha elragad valamit, ki Akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

13  Ha az Isten el nem Fordítja az õ Haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

14  Hogyan felelhetnék Hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

15  A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ Birámhoz.

16  Ha Segítségûl Hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

17  A ki Forgószélben rohan meg engem, és ok nélkûl Megsokasítja sebeimet.

18  Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna Jól.

19  Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?

20  Ha igaznak Mondanám magamat, a Szájam Kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.

21  Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.

22  Mindegy ez! Azért azt mondom: Elveszít õ ártatlant és gonoszt!

23  Ha Ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek Megpróbáltatását.

24  A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ Biráinak Arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda Hát õ?

25  Napjaim gyorsabbak Valának a Kengyelfutónál: Elfutának, nem Láttak semmi Jót.

26  Ellebbentek, mint a gyorsan Járó Hajók, miként Zsákmányára csap a keselyû.

27  Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok Haragoskodásommal és Vidám leszek:

28  Megborzadok az én mindenféle Fájdalmamtól; tudom, hogy nem Találsz bûntelennek engem.

29  Rossz ember vagyok én! Minek Fáraszszam Hát magamat Hiába?

30  Ha Hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

31  Akkor is a Posványba Mártanál engem és az én Ruháim is útálnának engem.

32  Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.

33  Nincs is közöttünk Igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!

34  Venné csak el Rólam az õ vesszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:

35  Akkor Szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!