Jób 41

1  Kihúzhatod-é a Leviáthánt horoggal, Leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

2  Húzhatsz-é Gúzst az Orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

3  Vajjon Járul-é elödbe sok könyörgéssel, avagy Szól-é Hozzád sima beszédekkel?

4  Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös Szolgádul?

5  Játszhatol-é vele, miként egy Madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

6  Alkudozhatnak-é felette a Társak, vagy a Kalmárok közt Feloszthatják-é azt?

7  Tele rakhatod-é Nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?

8  Vesd Rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

9  Ímé, az õ reménykedése Csalárd; puszta Látása is Halálra ijeszt!

10  Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki Hát az, a ki velem Szállna szembe?

11  Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

12  Nem hallgathatom el testének részeit, erejének Mivoltát, Alkotásának szépségét.

13  Ki takarhatja fel Ruhája Felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

14  Ki nyitotta fel Orczájának ajtait? Fogainak sorai körûl rémület lakik!

15  Büszkesége a Csatornás pajzsok, összetartva mintegy Szorító pecséttel.

16  Egyik szorosan a Másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.

17  Egyik a Másikhoz tapad, Egymást Tartják, Egymástól elszakadhatatlanok.

18  Tüsszentése fényt Sugároz ki, és szemei, mint a hajnal Szempillái.

19  A Szájából szövétnekek jõnek ki, és tüzes Szikrák omlanak ki.

20  Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a Forró Fazékból és üstbõl.

21  Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a Szájából Láng lövel elõ.

22  Nyakszirtjén az erõ Tanyáz, elõtte félelem Ugrándozik.

23  Testének részei Egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

24  Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az Alsó malomkõ.

25  Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

26  Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen Bár Dárda, kopja vagy kelevéz.

27  Annyiba veszi a vasat, mint a Pozdorját, az aczélt, mint a korhadt Fát.

28  A Nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek Pozdorjává Változnak rajta.

29  Pozdorjának tartja a Buzogányütést is, és kineveti a Bárd Suhogását.

30  Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

31  Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert Olyanná teszi, mint a festékedény.

32  Maga Után Viágos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megõszült.

33  Nincs e földön Hozzá Hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

34  Lenéz minden nagy állatot, õ a Király minden Ragadozó felett.