Jób 40

1  (39:34) Szóla Továbbá az Úr Jóbnak, és monda:

2  (39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, Czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki!

3  (39:36) És Szóla Jób az Úrnak, és monda:

4  (39:37) Ímé, én Parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a Szájamra teszem.

5  (39:38) Egyszer Szóltam, de Már nem Szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!

6  (40:1) Ekkor Szóla az Úr Jóbnak a Forgószélbõl, és monda:

7  (40:2) Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig Taníts engem!

8  (40:3) Avagy semmivé teheted-é te az én Igazságomat; Kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?

9  (40:4) És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon Szólasz-é, mint õ?

10  (40:5) Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és Méltósággal; Ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel!

11  (40:6) öntsd ki haragodnak tüzét, és Láss meg minden kevélyt és Alázd meg õket!

12  (40:7) Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!

13  (40:8) Rejtsd el õket együvé a porba, Orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

14  (40:9) Akkor én is Dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

15  (40:10) Nézd csak a Behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is; fûvel él, mint az ökör!

16  (40:11) Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét Hasának izmaiban!

17  (40:12) Kiegyenesíti Farkát, mint valami czédrust, Lágyékának inai Egymásba Fonódnak.

18  (40:13) Csontjai érczcsövek, Lábszárai, mint a vasrudak.

19  (40:14) Az Isten Alkotásainak remeke ez; az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.

20  (40:15) Mert füvet teremnek Számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott Játszadozik.

21  (40:16) Lótuszfák alatt heverész, a Nádak és mocsarak Búvóhelyein.

22  (40:17) Befedezi õt a Lótuszfák árnyéka, és körûlveszik õt a folyami Fûzfák.

23  (40:18) Ha árad is a Folyó, nem siet; bizton van, ha Szájához a Jordán csapna is.

24  (40:19) Megfoghatják-é õt szemei Láttára, vagy átfúrhatják-é az Orrát tõrökkel?!