Jób 39

1  (39:4) Tudod-é a Kõszáli zergék ellésének idejét; Megvigyáztad-é a szarvasok Fajzását?

2  (39:5) Megszámláltad-é a Hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

3  (39:6) Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, Vajudásaiktól megszabadulnak.

4  (39:7) Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza Hozzájok.

5  (39:8) Ki Bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e Szamárnak kötelét,

6  (39:9) A melynek Házául a Pusztát rendelém, és Lakóhelyéül a Sósföldet?

7  (39:10) Kineveti a Városbeli sokadalmat, nem hallja a Hajtsár Kiáltozását.

8  (39:11) A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld gazt felkeres.

9  (39:12) Akar-é Szolgálni néked a bölény? Avagy Meghál-é a te Jászolodnál?

10  (39:13) Oda kötheted a bölényt a Barázdához kötelénél fogva? Vajjon Boronálja-é a völgyeket Utánad?

11  (39:14) Bizhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és Munkádat hagyhatod-é Reá?

12  (39:15) Hiszed-é Róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre Betakarítja?

13  (39:16) Vígan leng a Struczmadár Szárnya: vajjon az Eszterág Szárnya és tollazatja-é az?

14  (39:17) Hiszen a földön hagyja Tojásait, és a porral költeti ki!

15  (39:18) És elfeledi, hogy a Láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

16  (39:19) Fiaival oly keményen Bánik, mintha nem is övéi Volnának; ha Fáradsága Kárba vész, nem Bánja;

17  (39:20) Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

18  (39:21) De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és Lovagját.

19  (39:22) Te adsz-é erõt a Lónak, avagy a Nyakát sörénynyel te Ruházod-é fel?

20  (39:23) Felugraszthatod-é, mint a Sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!

21  (39:24) Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

22  (39:25) Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;

23  (39:26) Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a Dárda:

24  (39:27) Tombolva, nyihogva Kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

25  (39:28) A Trombitaszóra Nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek Lármáját és a csatazajt.

26  (39:29) A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repûl, és kiterjeszti Szárnyait dél felé?

27  (39:30) A te rendelésedre Száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

28  (39:31) A Kõsziklán lakik és Tanyázik, a Sziklák Párkányain és bércztetõkön.

29  (39:32) Onnét kémlel enni Való Után, messzire Ellátnak szemei.

30  (39:33) Fiai vért Szívnak, és a hol a dög van, Mindjárt ott terem.