Jób 37

1  (36:34) Ezért remeg az én Szívem, és csaknem kiszökik helyébõl.

2  (37:1) Halljátok meg figyelmetesen az õ Hangjának dörgését, és a Zúgást, a mely az õ Szájából kijön!

3  (37:2) Az egész ég alatt szétereszti azt, és Villámát is a földnek széléig.

4  (37:3) Utána hang zendûl, az õ fenségének Hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendûlt.

5  (37:4) Isten az õ Szavával Csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

6  (37:5) Mert azt mondja a Hónak: Essél le a földre! És a Zápor-esõnek és a Zuhogó Zápornak: Szakadjatok!

7  (37:6) Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden Halandó, hogy az õ mûve.

8  (37:7) Akkor a Vadállat az õ Tanyájára Húzódik, és az õ Barlangjában marad.

9  (37:8) Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.

10  (37:9) Isten lehellete által Támad a jég, és szorul össze a Víznek szélessége.

11  (37:10) Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ Villáma.

12  (37:11) És az köröskörûl forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének Színén.

13  (37:12) Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

14  (37:13) Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek Csudáit.

15  (37:14) Megtudod-é, mikor rendeli azt Rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének Villáma?

16  (37:15) Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, vagy a tökéletes Tudásnak Csudáit érted-é?

17  (37:16) Miképen melegülnek át Ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?

18  (37:17) Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely Szilárd, mint az aczéltükör?

19  (37:18) Mondd meg nékünk, mit Szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

20  (37:19) Elbeszélik-é néki, ha Szólok? Ha Elmondaná valaki: bizony vége volna!

21  (37:20) Néha nem Látják a napot, Bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderûl.

22  (37:21) Észak felõl Aranyszínû Világosság Támad, Isten körûl félelmetes dicsõség.

23  (37:22) Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta Igazságot el nem nyomja.

24  (37:23) Azért rettegjék õt az emberek; a kevély bölcsek közûl nem Lát õ egyet sem.