Jób 35

1  Tovább is felele Elihu, és monda:

2  Azt gondolod-é igaznak, ha így Szólsz: Az én Igazságom nagyobb, mint Istené?

3  Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel Várhatok többet, mintha vétkezném?

4  Én megadom Rá néked a feleletet, és Barátaidnak te veled együtt.

5  Tekints az égre és Lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

6  Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha Megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?

7  Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?

8  Az olyan embernek árt a te Gonoszságod, mint te vagy, és Igazságod az ilyen ember Fiának Használ.

9  A sok erõszak miatt Kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

10  De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki Hálaénekre Indít éjszaka;

11  A ki többre Tanít minket a mezei Vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég Madarainál?

12  Akkor Azután Kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

13  Mert a Hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

14  Hátha még azt mondod: Te nem Látod õt; az ügy elõtte van és te Reá Vársz!

15  Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

16  Azért Tátja fel Jób Hívságra a Száját, és Szaporítja a Szót értelem nélkûl.