Jób 32
1 Miután ez a Három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól Való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel igazabbnak tartotta Magát Istennél.
3 De felgerjedt haragja az õ Három Barátja ellen is, mivelhogy nem Találják vala el a feleletet, mégis Kárhoztatják vala Jóbot.
4 Elihu azonban Várakozott a Jóbbal Való beszéddel, mert amazok öregebbek Valának õ Nála.
5 De mikor Látta Elihu, hogy nincs felelet a Három Férfiú Szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.
6 És felele a Búztól Való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért Tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 Gondoltam: Hadd Szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek Sokasága!
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Azt mondom azért: Hallgass Reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Ímé, én végig Vártam beszédeiteket, figyeltem, a Míg okoskodtatok, a Míg szavakat keresgéltetek.
12 Igen ügyeltem Reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem Czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Ne Mondjátok azt: Bölcseségre Találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel Válaszolok Hát néki.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a Szó.
16 Vártam, de nem Szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 Hadd feleljek Hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.
19 Ímé, bensõm olyan, mint az új bor, a melynek Nyílása nincsen; miként az új tömlõk, csaknem szétszakad.
20 Szólok Tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Nem leszek Személyválogató senki Iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen Elszólíthatna engem a teremtõm!