Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy mi örökségem a Mindenhatótól a Magasságból?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é Romlás, és nem a gonsoztevõt-é veszedelem?
4 Avagy nem Láthatta-é utaimat, és nem Számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Ha én Csalárdsággal Jártam, vagy az én Lábam álnokságra sietett.
6 Az õ Igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Hadd vessek én és Más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!
9 Ha az én Szívem asszony Után bomlott, és leselkedtem az én Felebarátomnak Ajtaján:
10 Az én feleségem Másnak õröljön, és Mások hajoljanak Rája.
11 Mert Gyalázatosság volna ez, és Birák elé Tartozó bûn.
12 Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl Kiirtaná.
13 Ha megvetettem volna Igazát az én Szolgámnak és Szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha Meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett Anyám méhében; nem egyugyanaz Formált-é bennünket Anyánk ölében?
16 Ha a szegények Kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva Abból nem evett;
18 Hiszen Ifjúságom óta, mint Atyánál nevekedett Nálam, és Anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!
19 Ha Láttam a Ruhátlant veszni indulni, és Takaró nélkûl a szegényt;
20 Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim Gyapjából fel nem melegedett;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert Láttam a kapuban az én Segítségemet;
22 A Lapoczkájáról essék ki a Vállam, és a Forgócsontról szakadjon le karom!
23 Hiszen úgy rettegtem Isten Csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Ha örültem azon, hogy nagy a Gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor Méltósággal haladt,
27 És az én Szívem titkon Elcsábult, és Szájammal Megcsókoltam a kezemet:
28 Ez is Biró elé Tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek Nyomorúságán, és Ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 (De nem engedtem, hogy Szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)
31 Ha nem Mondták az én Sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ Húsával Jól nem lakott?
32 (A jövevény nem Hált az Utczán, Ajtóimat az utas elõtt Megnyitám.)
33 Ha emberi Módon eltitkoltam vétkezem, keblembe rejtve bûnömet:
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék és az Ajtón sem lépnék ki!
35 Oh, Bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a Végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és irjon könyvet ellenem az én Vádlóm.
36 Bizony én azt a Vállamon Hordanám, és korona Gyanánt a fejemre tenném!
37 Lépteimnek Számát Megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy Járulnék Hozzá!
38 Ha földem ellenem Kiáltott és annak Barázdái együtt Siránkoztak;
39 Ha annak termését fizetés nélkûl ettem, vagy Gazdájának lelkét kioltottam:
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.