Jób 3
1 Ezután Megnyitá Jób az õ Száját, és Megátkozá az õ Napját.
2 És Szóla Jób, és monda:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt Mondták: Fiú fogantatott.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felûl, és Világosság ne fényljék azon.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a Halál árnyéka; a felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne Számláltassék a Hónapokhoz.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik Bátrak felingerelni a Leviathánt.
9 Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; Várja a Világosságot, de az ne legyen, és ne Lássa a hajnalnak Pirját!
10 Mert nem Zárta be az én Anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a Nyomorúságot.
11 Mért is nem haltam meg Fogantatásomkor; miért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
13 Mert most feküdném és Nyugodnám, Aludnám és akkor nyugton pihenhetnék-
14 Királyokkal és az Ország Tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat Építenek;
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg Házaikat.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az Elásott, idétlen gyermek, mint a Világosságot sem Látott kisdedek?
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem Hallják a Szorongatónak Szavát.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlõ, és a szolga az õ Urától szabad.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak Világosságot, és életet a keseredett Szívûeknek?
21 A kik a Halált Várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor Megtalálják a Koporsót.
23 A Férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten Bekerített köröskörûl.
24 Mert kenyerem Gyanánt van az én Fohászkodásom, és Sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve Reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert Nyomorúság Támadt Reám.