Jób 22

1  Felele pedig a Témánból Való Elifáz, és monda:

2  Az Istennek Használ-é az ember? Sõt önmagának Használ az okos!

3  Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenûl Jársz?

4  A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?

5  Avagy nem sok-é a te Gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te Hamisságod?

6  Hiszen Zálogot vettél a te Atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket Mezítelenekké tetted.

7  Az eltikkadtnak vizet sem Adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

8  A ki hatalmas volt, azé vala az Ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

9  Az özvegyeket üres kézzel Bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10  Azért vett körûl téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen Való rettegés;

11  Avagy a setétség, hogy ne Láthass, és a vizek árja, a mely Elborít!

12  Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És Lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13  És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; Megítélheti-é, a mi a Homály mögött van?

14  Sürû felhõk leplezik el õt és nem Lát, és az ég körületén Jár.

15  Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek Jártak;

16  A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a Víz?!

17  A kik azt Mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18  Õ pedig megtöltötte Házaikat Jóval. De az istentelenek Tanácsa Távol legyen tõlem.

19  Látják ezt az igazak és örülnek ra jta, az ártatlan pedig Csúfolja õket:

20  Valósággal Kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

21  Bízd csak azért magadat õ Reá és légy békességben: ezekbõl Jó Származik Reád.

22  Végy csak Oktatást az õ Szájából, és vésd Szívedbe az õ beszédeit!

23  Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, Megépíttetel, és az álnokságot Távol ûzöd a te Sátorodtól.

24  Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok Kavicsába az ofiri aranyat:

25  És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te Ragyogó ezüstöd.

26  Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27  Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted Fogadásaidat.

28  Mihelyt valamit elgondolsz, sikerûl az néked, és a te utaidon Világosság fénylik.

29  Hogyha Megaláznak, Felmagasztalásnak mondod azt, és õ az Alázatost megtartja.

30  Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek Tisztaságáért szabadul meg az.