Jób 20

1  Felele pedig a Naamából Való Czófár, és monda:

2  Mindamellett az én gondolataim feleletre Kényszerítenek engem és e miatt nagy az Izgatottság bennem.

3  Hallom Gyalázatos Dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4  Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, Mióta az embert e földre helyheztette,

5  Az istentelenek Vígassága rövid ideig Tartó, és a Képmutató öröme egy Szempillantásig Való?

6  Ha szinte az égig érne is az õ Magassága, és a felleget érné is a fejével:

7  Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik Látták, azt Mondják: Hol van õ?

8  Mint az álom, úgy elrepûl és nem Találják õt; eltünik, mint az éjjeli Látomás.

9  A szem, a mely Rá ragyogott, nem Látja többé, és az õ helye sem törõdik Már vele.

10  Fiai a szegények kedvében Járnak, és kezei Visszaadják az õ rablott Vagyonát.

11  Csontjai, ha megtelnek is Ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.

12  Ha édes az õ Szájában a Gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve Alá;

13  És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

14  Az õ étke Elváltozik az õ Gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15  Gazdagságot nyelt el, de Kihányja azt, az õ Hasából kiûzi azt az Isten.

16  A Viperának mérgét szopta és a Siklónak Fulánkja öli meg õt,

17  Hogy ne Lássa a Folyóvizeket, a tejjel és mézzel Folyó patakokat.

18  A mit Másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott Vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19  Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, Házat rabolt, de nem Építi meg azt.

20  Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi Drágaságát.

21  Az õ Falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz Tartós az õ Jóléte.

22  Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget Lát, és mindenféle Nyomorúság Támad Reá.

23  Mikor meg akarja tölteni a Hasát, Reá Bocsátja Haragjának tüzét, és azt önti Rá étele Gyanánt.

24  Mikor Vasból Csinált fegyver elõl fut, Aczélból Csinált íj veri át.

25  Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés Támad felette.

26  Mindenféle titkos sötétség van az õ Vagyonán; Fúvás nélkûl Való tûz emészti meg õt; Elpusztíttatik az is, a mi Sátrában megmaradt.

27  Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene Támad.

28  Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ Haragjának Napján.

29  Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.