Jób 15

1  Majd felele a Témánból Való Elifáz és monda:

2  Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles Tudománynyal, és megtöltheti-é a Hasát keleti széllel?

3  Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem Használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem Segít.

4  Te Már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és Megkevesbíted az Isten elõtt Való Buzgólkodást is!

5  Mert Gonoszságod oktatja a te Szádat, és a Csalárdok nyelvét Választottad.

6  A te Szád Kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid Bizonyítanak ellened.

7  Te születtél-é az elsõ embernek; elébb Formáltattál-é, mint a halmok?

8  Az Isten Tanácsában Hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9  Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi Nálunk nem volna meg?

10  Õsz is, agg is van közöttünk, Jóval idõsebb a te Atyádnál.

11  Csekélységek-é elõtted Istennek Vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden Bánt veled?

12  Merre ragadt téged a Szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13  Hogy Isten ellen Fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a Szádon?

14  Micsoda a Halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki Asszonytól születik?

15  Ímé, még az õ szenteiben sem Bízik, az egek sem Tiszták az õ szemében:

16  Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a Hamisságot, mint a vizet?!

17  Elmondom néked, hallgass Rám, és a mint Láttam, úgy beszélem el;

18  A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint Atyáiktól Valót;

19  A kiknek egyedûl adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala:

20  Az istentelen Kínozza önmagát egész életében, és az Erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek Száma.

21  A félelem hangja cseng az õ füleiben; a békesség idején tör Rá a Pusztító!

22  Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

23  Kenyér Után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van Hozzá a sötétség napja.

24  Háborgatják õt a Nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami Háborúra felkészült Király.

25  Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

26  Kinyujtott nyakkal rohant ellene, Domború pajzsainak fellege alatt.

27  Mivel befedezte az Arczát kövérséggel, és Hájat Borított Tomporára;

28  És lakozott elrombolt Városokban; lakatlan Házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

29  Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, Jószága nem lepi el a földet.

30  Nem menekûl meg a setétségtõl, Sarjadékát Láng perzseli el, és Szájának lehelletétõl pusztul el.

31  Ne higyjen a Hívságnak, a ki megcsalatott, mert Hívság lészen annak jutalma.

32  Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem Virágzik.

33  Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, Elhányja, mint az olajfa az õ Virágát.

34  Mert a Képmutató Házanépe meddõ, és tûz emészti meg az Ajándékból Való Sátrakat.

35  Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök Csalárdságot érlel.