Jób 11

1  Felele a Naamából Való Czófár, és monda:

2  A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a Csácsogó embernek legyen-é igaza?

3  Fecsegéseid Elnémítják az embereket, és Csúfolódol is és ne legyen, a ki Megszégyenítsen?!

4  Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.

5  De vajha Szólalna meg maga az Isten, és Nyitná meg ajkait te ellened!

6  És jelentené meg néked a bölcseségnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az Okoskodásnál, és Tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.

7  Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

8  Magasabb az égnél: mit teszel Tehát? Mélyebb az Alvilágnál; hogy ismerheted meg?

9  Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

10  Ha megtapos, Elzár és ítéletet tart: ki Akadályozhatja meg?

11  Mert õ Jól ismeri a Csalárd embereket, Látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

12  És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a Vadszamár Csikóját is.

13  Ha te a te Szívedet Felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

14  Ha a Hamisságot, a mely a te kezedben van, Távol Tartanád Magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban Gonoszság;

15  Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkûl, erõs lennél és nem félnél;

16  Sõt a Nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél Arról.

17  Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

18  Akkor Bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, Biztonságban Aludnál.

19  Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.

20  De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!