Jeremiás 8
1 Abban az idõben, azt mondja az Úr, Kihányják majd Júda Királyainak csontjait és az õ fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a Próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait az õ Sírjaikból;
2 És Kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, a melyeket szerettek, és a melyeknek Szolgáltak, és a melyek Után Jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek elõtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, Ganéjjá lesznek a föld Színén!
3 És Inkább Választja a Halált, mint az életet az egész maradék, mindazok, a kik megmaradtak a gonosz nemzetségbõl, mindazokon a helyeken, a hol megmaradtak, a Hová kiûztem õket; azt mondja a Seregek Ura!
4 Ezt is mondjad nékik: Így Szól az Úr: Úgy esnek-é el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-é vissza?
5 Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe, örök Elfordulással? A Csalárdságnak Adták magokat, visszafordulni nem akarnak.
6 Figyeltem és hallottam: nem Igazán beszélnek, senki sincs, a ki Megbánja az õ Gonoszságát, ezt Mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az õ Futó-Pályájokra térnek, mint a harczra Rohanó Ló.
7 Még az Eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a gerlicze, a fecske és daru is Megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét!
8 Hogyan Mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye Nálunk van? Bizony ímé Hazugságra Munkál az írástudók hazug tolla!
9 Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr Szavát: micsoda bölcseségök van Tehát nékik?
10 Azért az õ feleségeiket idegeneknek adom, mezõiket Hódítóknak; mert kicsinytõl fogva nagyig Mindnyájan nyereség Után nyargalnak; a Prófétától fogva a papig Mindnyájan Hamisságot ûznek.
11 És Hazugsággal Gyógyítgatják az én népem Leányának Romlását, Mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
12 Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek; de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendõkkel; az õ Megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.
13 Végképen véget vetek nékik, azt mondja az Úr! Nincs gerezd a szõlõtõkén, nincs füge a Fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék õket.
14 Miért ülünk még? Gyûljetek össze, és menjünk be az Erõsített Városokba, és hallgassunk ott; mert az Úr, a mi Istenünk Hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk; mert vétkeztünk az Úr ellen!
15 Miért békességre Várni, holott nincs semmi Jó; Gyógyító idõre, holott ímé itt van az ijedelem.
16 Dántól fogva hallatszik az õ lovaiknak tüsszögése; méneinek Nyerítõ Hangjától reng az egész föld; és eljõnek és megemésztik e földet és mindenét, a mije van, a Várost és annak Lakóit.
17 Mert ímé, én vipera-Kígyókat Bocsátok Reátok, a melyek ellen nincsen Varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az Úr!
18 Megnyugodhatom-é a Nyomorúság felett? Szívem eleped én bennem!
19 Ímé, az én népem Leányának Kiáltó szava a messze földrõl: Nincsen-é ott az Úr a Sionon? Nincsen-é azon az õ Királya? Miért ingereltek fel engem az õ faragott Bálványaikkal, az idegen semmiségekkel?
20 Elmult az Aratás, elvégzõdött a Nyár, és mi nem szabadultunk meg!
21 Az én népem Leányának Romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem!
22 Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem Gyógyíttatott meg az én népem Leánya?