Jeremiás 46
1 Ez a Szó, a melyet az Úr Szólott Jeremiás Prófétának a Pogányok felõl;
2 Égyiptom felõl, a Nékó Faraónak, Égyiptom Királyának serege felõl, a mely az Eufrátes Folyó mellett, Kárkémisben vala, a melyet megvere Nabukodonozor, a babiloni Király, Jójákimnak, Jósiás Fiának, Júda Királyának negyedik esztendejében:
3 Készítsetek vértet és paizst, és induljatok a harczra.
4 Nyergeljétek a lovakat, és üljetek fel ti lovasok, és legyetek sisakokban. Tisztítsátok a Kopjákat, öltsétek fel a Pánczélokat.
5 Mit Látok? Õk megriadva Hátrálni kezdenek, vitézeik leveretnek és Futásnak erednek, és vissza sem tekintenek! Mindenfelõl félelem, azt mondja az Úr.
6 Nem futhat el a gyors, és az erõs sem menekülhet el; észak felé, az Eufrátes Folyó mellett legyõzetnek és elhullanak.
7 Kicsoda ez, a ki növekedik, mint a Folyóvíz, és olyan, mint a Megháborodott vizû folyamok?
8 Égyiptom növekedik úgy, mint a Folyóvíz és mint a Megháborodott vizû folyamok, mert ezt mondja: Felmegyek, ellepem a földet, elvesztem a Várost és a benne Lakókat.
9 Jõjjetek fel lovak, és zörögjetek szekerek, jõjjenek ki a vitézek, a szerecsenek és a Libiabeliek, a kik paizst viselnek, és a Lidiabeliek, a kik Kézívet viselnek!
10 Az a nap pedig az Úrnak, a Seregek Urának büntetõ napja, hogy Bosszút álljon ellenségein. És a fegyver felemészt és Jól lakik és megrészegûl az õ vérökkel, mert áldozatja lesz az Úrnak, a Seregek Urának észak földén, az Eufrátes Folyó mellett.
11 Menj föl Gileádba, és végy balzsamot te szûz, Égyiptomnak Leánya; Hiába Sokasítod az Orvosságokat, nincs Gyógyír Számodra!
12 Hallották a Pogányok a te Gyalázatodat, és a te Kiáltásoddal betelt a föld, mert vitéz vitézbe ütközött, és mind a ketten együtt estek el.
13 Az a Szó, a melyet az Úr Jeremiás Prófétához Szólott, Nabukodonozornak, a babiloni Királynak eljövetele felõl az Égyiptom földének megverésére:
14 Hirdessétek Égyiptomban és Híreszteljétek Migdólban, Híreszteljétek Nófban, és Táfnesben, és ezt Mondjátok: Állj elõ, és Készítsd fel magadat, mert fegyver emészti meg a te kerületeidet.
15 Miért verettek le a te erõseid? Nem állhattak meg, mert az Úr rettentette el õket.
16 Megsokasította a Tántorgót, egyik a Másikra hullott, és ezt Mondották: Kelj fel, és menjünk vissza a mi népünkhöz és a mi szülõföldünkre az Erõszakoskodó fegyver elõl.
17 Ezt Kiáltják akkor: A Faraó, Égyiptom Királya, Háborúságnak Királya, elhaladta a rendelt idõt.
18 Élek én, azt mondja a Király, a kinek a neve Seregek Ura, hogy mint a Táborhegy áll a hegyek között, és mint a Kármel a tenger között, úgy jõ el.
19 Készíts magadnak elköltözésre Való edényeket, Égyiptom Leányának lakosa, mert Nóf elpusztul és megég, Lakatlanná lesz.
20 Szép Üszõtinó Égyiptom, de Pusztulás tör Reá észak felõl.
21 Még zsoldosai is olyanok õ közöttök, mint a Hízlalt Borjúk, de õk is Meghátrálnak, egyetemlegesen elfutnak, meg nem állanak, mert Romlásuk napja jön Reájok, az õ Megfenyíttetésök ideje.
22 Az õ szava mint a Csúszó Kígyóé, mert nagy sereggel indulnak, és szekerczékkel jõnek ellene, mint a Favágók.
23 Kivágják az õ erdejét, azt mondja az Úr, mert Beláthatatlanok, mert többen lesznek mint a Sáskák, és Megszámlálhatatlanok.
24 Megszégyenül Égyiptom Leánya, északi nép kezébe jut.
25 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ímé, én Megfenyítem Nó-Ammont és a Faraót és Égyiptomot és az õ isteneit és Királyait, mind a Faraót, mind azokat, a kik Bíznak benne.
26 Odaadom õket az õ lelkök keresõinek kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni Királynak kezébe, és az õ Szolgáinak kezébe; de Azután úgy lakoznak abban, mint azelõtt, azt mondja az Úr.
27 És te ne félj, oh én Szolgám Jákób, és ne rettegj Izráel, mert ímé, én Megszabadítlak téged messzirõl, és a te magodat is az õ Fogságuk földérõl, és visszatér Jákób és megnyugszik és békességben lesz, és nem lesz, a ki megijeszsze.
28 Ne félj te, oh én Szolgám Jákób, azt mondja az Úr, mert én veled vagyok, mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kivetettelek téged, néked pedig nem vetek véget, hanem megverlek téged ítélettel, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkûl.