Jeremiás 34
1 Az a beszéd, a melyet Szólott az Úr Jeremiásnak, (mikor Nabukodonozor a babiloni Király és egész serege és a föld minden Országa, a melyek az õ hatalma alatt Valának, és a népek mind Vívták vala Jeruzsálemet és minden Városát) Mondván:
2 Ezt mondja az Úr, az Izráel Istene: Menj el, és mondd meg Sedékiásnak, a Júda Királyának, és így Szólj néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom e Várost a babiloni Király kezébe, és Felgyújtja ezt tûzzel.
3 És te el nem szaladsz az õ kezébõl, hanem bizonynyal megfognak és kezébe adnak, és a te szemeid Meglátják a babiloni Királynak szemeit, és az õ Szája a te Száddal Szól, és bemégy Babilonba.
4 Mindazáltal halld meg az Úrnak Szavát Sedékiás, Júda Királya; ezt mondja az Úr te felõled: Nem halsz meg fegyver által.
5 Békességben halsz meg, és a mint füstöltek a te Atyáidnak, az elõbbi Királyoknak, a kik te elõtted voltak, úgy füstölnek néked is, és így siratnak téged: Jaj uram! Mert én Szóltam e Szót, azt mondja az Úr.
6 És Megmondá Jeremiás Próféta Sedékiásnak, a Júda Királyának, mind e szavakat Jeruzsálemben.
7 A babiloni Király serege pedig Vívja vala Jeruzsálemet és Júdának minden Városát, a melyek megmaradtak vala, tudniillik Lákist és Azekát, mert a Júda Városai közûl csak ezek maradtak vala meg, mint Erõsített Városok.
8 Ez a beszéd, melyet Szóla az Úr Jeremiásnak, Minekutána Sedékiás Király szövetséget köte az egész Jeruzsálembeli néppel, Szabadságot hirdetvén köztük.
9 Hogy kiki Bocsássa szabadon Szolgáját és kiki az õ Szolgálóleányát a héber férfit és a héber Leányt, hogy senki ne Szolgáltasson közöttük az õ Júdabeli Atyjafiával.
10 És engedelmeskedtek Mindnyájan a fejedelmek és az egész nép, a kik szövetséget kötöttek, hogy kiki szabadon Bocsássa az õ Szolgáját és kiki az õ Szolgálóleányát, hogy senki azokkal ne Szolgáltasson többé; és engedelmeskedtek és Elbocsáták azokat.
11 De Azután Elváltozának, és Visszahozák a Szolgákat és Szolgálóleányokat, a kiket szabadon Bocsátottak vala, és õket Szolgákká és Szolgálóleányokká tevék.
12 És lõn az Úrnak szava Jeremiáshoz az Úrtól, Mondván:
13 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem a ti Atyáitokkal azon a napon, a melyen kihoztam õket Égyiptom földérõl, a Szolgálatnak Házából, Mondván:
14 Mikor a hét esztendõ eltelik, kiki Bocsássa el az õ héber Atyjafiát, a ki néked eladatott vala és hat esztendeig Szolgált téged; Bocsássad õt Magadtól szabadon. De nem Hallgatának a ti Atyáitok engemet, és fülöket sem Hajtották erre.
15 És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én elõttem, kiki Szabadságot hirdetvén az õ Atyjafiának, és én elõttem szövetséget kötöttetek abban a Házban, a mely az én nevemrõl neveztetett.
16 De Elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az õ Szolgáját és kiki az õ Szolgálóleányát, kiket egészen szabadon Bocsátottatok vala, és Igába vetettétek õket, hogy néktek Szolgáitok és Szolgáló Leányaitok legyenek.
17 Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok Reám, hogy kiki Szabadságot hirdessen az õ Atyjafiának és kiki az õ Felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek Szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a Döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden Országainak útálatára.
18 És odaadom a férfiakat, a kik megszegték az én szövetségemet, a kik nem Teljesítették a szövetség pontjait, a melyet elõttem kötöttek vala tulokkal, a melyet ketté Vágának és átmenének annak részei között,
19 Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari Szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, a kik átmentek a tulok részei között:
20 Odaadom õket az õ ellenségeik kezébe, és az õ lelköket keresõk kezébe, és az õ holttestök az égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.
21 Sedékiást, a Júda Királyát és az õ fejedelmeit is odaadom az õ ellenségeiknek kezébe, és az õ lelköket keresõk kezébe, és a babiloni Király seregének kezébe, a mely Eltávozik tõletek.
22 Ímé, én parancsolok, azt mondja az Úr, és visszahozom õket e Városra, és Vívják azt, és beveszik és Felgyújtják tûzzel, és Pusztasággá teszem Júda Városait, Lakhatatlanokká.