«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Jeremiás 30

1  Az a Szó, a melyet Szólott az Úr Jeremiásnak, Mondván:

2  Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, Mondván: Mindama Szókat, a melyeket mondottam néked, írd meg magadnak könyvben;

3  Mert ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izráelt és Júdát, azt mondja az Úr, és visszahozom õket arra a földre, a melyet az õ Atyáiknak adtam, és Bírni Fogják azt.

4  Ezek pedig azok a Szók, a melyeket az Úr Izráel és Júda felõl Szólott.

5  Ezt mondta ugyanis az Úr: A félelemnek, rettentésnek Szavát hallottuk, és nincs békesség.

6  Kérdjétek meg csak és Lássátok, ha szûl-é a férfi? Miért Látom minden férfi kezét az ágyékán, mintegy gyermekszûlõét, és miért Változtak Orczáik Fakósárgává?

7  Jaj! mert nagy az a nap annyira, hogy nincs Hozzá Hasonló; és Háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul Abból!

8  És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, letöröm majd az õ Igáját a te Nyakadról, köteleidet leszakgatom, és nem Szolgálnak többé idegeneknek.

9  Hanem Szolgálnak az Úrnak az õ Istenöknek, és Dávidnak az õ Királyoknak, a kit Feltámasztok nékik.

10  Te azért ne félj, oh én Szolgám Jákób, azt mondja az Úr, se ne rettegj Izráel; mert ímhol vagyok én, a ki Megszabadítlak téged a messze földrõl, és a te magodat az õ Fogságának földébõl; és visszatér Jákób és megnyugoszik, és Bátorságban lesz, és nem lesz, a ki Megháborítsa.

11  Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged: mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kiûztelek téged, csak néked nem vetek véget, hanem Megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül.

12  Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te sebed, Gyógyíthatatlan a te sérülésed.

13  Senki sincsen, a ki Megítélje a te ügyedet, hogy bekösse sebedet, Orvosságok és balzsam nincsenek Számodra.

14  Elfeledkezett Rólad minden szeretõd, és nem keres téged: mert megvertelek ellenséges veréssel, kegyetlen Ostorozással, a te bûnödnek Sokaságáért, és hogy Eláradtak a te vétkeid.

15  Miért Kiáltozol a te sebed miatt? veszedelmes a te sérülésed? a te bûnöd Sokaságáért és vétkeidnek Eláradásáért cselekedtem ezeket veled.

16  Azért mindazok, a kik benyelnek téged, elnyeletnek, és valamennyi ellenséged mind Fogságra jut: és a te Fosztogatóidat Kifosztottakká, és minden te Zsákmányolóidat Zsákmánynyá teszem.

17  Mert Orvosságot adok néked, és Kigyógyítlak a te sérülésedbõl, azt mondja az Úr. Mert Számkivetettnek Hívtak téged, Sion; nincs, a ki Tudakozódjék felõle.

18  Ezt mondja az Úr: Ímé visszahozom Jákób Sátorának foglyait, és könyörülök az õ hajlékain, és a Város Felépíttetik az õ magas helyén, és a palota a maga helyén marad.

19  És Hálaadás és öröm szava jõ ki belõlök, és Megsokasítom õket és meg nem kevesednek, Megöregbítem õket és meg nem kisebbednek.

20  És az õ fiai olyanok lesznek, mint eleintén, és az õ gyülekezete erõsen Megáll az én Orczám elõtt, de megbüntetem mindazokat, a kik Nyomorgatták õt.

21  És az õ fejedelme õ belõle Támad, és az õ Uralkodója belõle jõ ki, és magamhoz Bocsátom õt, hogy közeledjék Hozzám: mert kicsoda az, a ki Szívét arra Hajtaná, hogy Hozzám jõjjön, azt mondja az Úr.

22  És népemmé lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.

23  Ímé, az Úrnak szélvésze, haragja tör elõ, és a Rohanó szélvész a hitetlenek fejére Zúdul.

24  Nem szûnik meg az Úr felgerjedt haragja, Míg végbe nem viszi, és Míg meg nem Valósítja az õ Szívének gondolatait. Az Utolsó napokban értitek meg e dolgot.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23