Jeremiás 27
1 A Jojákim Uralkodásának kezdetén, a ki fia vala Jósiásnak, a Júda Királyának, ilyen szavakat Szóla az Úr Jeremiáshoz, Mondván:
2 Így Szól az Úr nékem: Csinálj magadnak köteleket, és Jármot és vedd azokat a nyakadba.
3 És küldd azokat Edom Királyához és Moáb Királyához, az Ammon fiainak Királyához, Tírus Királyához és Sidon Királyához a követek által, a kik eljõnek Jeruzsálembe Sedékiáshoz, Júdának Királyához,
4 És parancsold meg nékik, hogy Mondják meg az õ uraiknak: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene, ezt Mondjátok a ti uraitoknak:
5 Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, a melyek e föld Színén vannak, az én nagy erõmmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, a ki kedves az én szemeim elõtt:
6 És most én odaadom mind e földeket Nabukodonozornak, a babiloni Királynak, az én Szolgámnak kezébe; sõt a mezei állatokat is néki adom, hogy néki Szolgáljanak.
7 És néki és az õ Fiának és Unokájának Szolgál minden nemzet mindaddig, Míg el nem jõ az õ földének is ideje, és Szolgálnak néki sok nemzetek és nagy Királyok.
8 Azt a nemzetet és azt az Országot pedig, a mely nem Szolgál néki, Nabukodonozornak, a babiloni Királynak, és a ki nem teszi Nyakát a babiloni Király Jármába: fegyverrel és éhséggel és Döghalállal verem meg azt a nemzetet, azt mondja az Úr, Míglen kiirtom õket az õ kezével.
9 Ti azért ne hallgassatok a ti Prófétáitokra, se Jövendõmondóitokra, se álommagyarázóitokra, se Varázslóitokra, se szemfényvesztõitekre, a kik ezt Mondják néktek: Ne Szolgáljatok a babiloni Királynak.
10 Mert õk Hazugságot Prófétálnak néktek, hogy messze vigyelek titeket a ti földetekbõl és kiûzzelek titeket, és elveszszetek!
11 Azt a nemzetet pedig, a mely Nyakára veszi a babiloni Király Jármát és Szolgál néki, az õ földében hagyom, azt mondja az Úr, és Míveli azt és lakozik benne.
12 Sõt Sedékiásnak, a Júda Királyának is mind e beszédek szerint Szólottam, Mondván: Vegyétek nyakatokra a babiloni Királynak Jármát és Szolgáljatok néki és az õ népének, és éltek!
13 Miért halsz meg te és a te néped fegyver miatt, éhség és Döghalál miatt, a mint Szólott az Úr az olyan néprõl, a mely nem Szolgál a babiloni Királynak?
14 Ne hallgassatok Hát a Próféták szavaira, a kik így Szólnak néktek: Ne Szolgáljatok a babiloni Királynak; mert õk Hazugságot Prófétálnak néktek.
15 Mert nem küldöttem õket, azt mondja az Úr, hanem õk az én nevemben Hazugságot Prófétálnak, hogy kiûzzelek titeket, és elvesszetek ti és a Próféták, a kik Prófétálnak néktek.
16 A papoknak és ez egész népnek is így Szóltam: Ezt mondja az Úr: Ne hallgassatok a ti Prófétáitok szavaira, a kik Prófétálnak néktek, Mondván: Ímé, az Úr Házának edényei visszahozatnak Babilonból most Mindjárt, mert Hazugságot Prófétálnak õk néktek:
17 Ne hallgassatok Rájok; Szolgáljatok a babiloni Királynak, és éltek; miért legyen e Város Pusztasággá?
18 Ha õk Próféták és ha Nálok van az Úrnak igéje: Imádkozzanak most a Seregek Urának, hogy az edények, a melyek még az Úr Házában és a Júda Királyának Házában és Jeruzsálemben maradtak, ne jussanak Babilonba;
19 Mert ezt mondja a Seregek Ura az oszlopok felõl, a tenger felõl, az állványok felõl és az edények maradéka felõl, a melyek még e Városban maradtak,
20 A melyeket el nem vitt Nabukodonozor, a babiloni Király, mikor Fogságba vivé Jékóniást, Jojákimnak, a Júda Királyának Fiát Jeruzsálembõl Babilonba, és Júdának és Jeruzsálemnek minden fõ népét;
21 Bizony ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene az edények felõl, a melyek megmaradtak az Úrnak Házában és a Júda Királyának Házában és Jeruzsálemben:
22 Babilonba vitetnek, és ott lesznek mindama napig, a melyen Meglátogatom õket, azt mondja az Úr; és felhozom azokat, és visszahozom azokat e helyre.