«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Jeremiás 15

1  És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állanának is elõttem, nem hajolna lelkem e néphez: küldd ki az Orczám elõl, hadd menjenek!

2  Ha pedig ezt Mondják néked: Hová menjünk? ezt mondjad nékik: Így Szól az Úr: A ki Halálra Való, Halálra; a ki fegyverre Való, fegyverre; a ki éhségre Való, éhségre, és a ki Fogságra Való, Fogságra.

3  Mert négyfélével Támadok Reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, Kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és Pusztítsanak.

4  Bújdosókká teszem õket e földnek minden Országában Manasséért, Ezékiásnak, Júda Királyának Fiáért, azok miatt, a miket õ Jeruzsálemben cselekedett.

5  Mert ki könyörül meg rajtad Jeruzsálem, és ki Vígasztal meg téged, és ki mozdul meg, hogy kérdezze: Jól vagy-é?

6  Te Elhagytál engem, azt mondja az Úr, Másfelé Jártál; azért Kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged; bele Fáradtam a Szánakozásba!

7  Elszórom õket Szórólapáttal e földnek kapuiban; gyermektelenné teszem, elvesztem az én népemet; nem tértek vissza útaikról.

8  özvegyei Számosabbak lesznek a tenger fövenyénél; Pusztítót viszek Reájok, az Ifjúság Anyjára délben; Bocsátok Reája nagy hirtelen észveszést és rettentéseket.

9  Elsenyved, a ki hét Fiút szûl; kileheli lelkét; lehanyatlik az õ napja, mikor még nappal volna; megszégyenûl és pironkodik; a maradékaikat pedig fegyverre vetem az õ ellenségeik elõtt, azt mondja az Úr!

10  Jaj nékem Anyám, mert versengés Férfiává és az egész föld ellen perlekedõ Férfiúvá szültél engemet! Nem adtam kölcsönt és nékem sem adtak kölcsönt: mégis Mindnyájan szidalmaznak engem!

11  Monda az Úr: Avagy nem Jóra tartalak-é meg téged? Avagy nem azt teszem-é, hogy ellenséged a baj idején és Nyomorúság idején kérni fog téged?

12  Vajjon eltöri-é a vas az északi vasat és rezet?

13  Vagyonodat és kincseidet Rablónak adom, nem pénzért, hanem a te mindenféle vétkedért, minden Határodban.

14  És elvitetlek ellenségeiddel olyan földre, a melyet nem ismersz, mert haragomnak tüze felgerjedt, Lángra Gyúlt ellenetek!

15  Te tudod, Uram! Emlékezzél meg Rólam és tekints Reám, és állj Bosszút értem üldözõimen; a te haragodnak Halogatásaival ne ejts el engem; tudd meg, hogy éretted szenvedek Gyalázatot!

16  Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömemre Váltak nékem és Szívemnek Vígasságára; mert a te nevedrõl neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!

17  Nem ültem a nevetgélõk gyülekezetében, és nem ujjongtam velök; a te hatalmad miatt egyedûl ültem, mert Bosszúsággal töltöttél el engem.

18  Miért lett szünetlenné az én Fájdalmam, és Halálossá, Gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizû, Csalóka patak!

19  Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is Visszatérítelek téged, elõttem állasz; és ha Elválasztod a Jót a Hitványtól, Olyanná leszel, mint az én Szájam. Õk térjenek meg te Hozzád, de te ne térj õ Hozzájok!

20  És e nép ellen erõs Érczbástyává teszlek téged, és viaskodnak ellened, de nem gyõzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és Megszabadítsalak téged, azt mondja az Úr!

21  És Megszabadítlak téged a gonoszok kezeibõl, és kimentelek téged a Hatalmaskodók Markából.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23