Jeremiás 11
1 Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, Mondván:
2 Halljátok meg e szövetség igéit, és beszéljétek el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak!
3 Ezt mondjad azért nékik: Így Szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott mindenki, a ki meg nem hallja e szövetségnek igéit,
4 A melyet akkor parancsoltam a ti Atyáitoknak, a mikor kihoztam õket Égyiptom földérõl, a vaskemenczébõl, Mondván: Halljátok meg az én Szómat, és cselekedjétek mindazokat, a miket én parancsolok néktek, és népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek;
5 Hogy Beteljesítsem az esküvést, a melylyel megesküdtem a ti Atyáitoknak, hogy nékik adom a téjjel és mézzel Folyó földet, a mint most van ez! És felelék, és Mondám: Ámen, Uram!
6 És monda az Úr nékem: Kiáltsd mindez igéket Júda Városaiban és Jeruzsálem Utczáin, Mondván: Halljátok e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat!
7 Mert kérve kértem a ti Atyáitokat, a mikor felhoztam õket Égyiptom földérõl, mind e napig, szüntelenül kérvén és Mondván: Halljátok meg az én Szómat!
8 De nem Hallották, még fülöket sem Hajtották arra, hanem ment kiki az õ gonosz Szívének Hamissága Után, és Rájok szabtam e szövetségnek minden igéjét, a melyeket azért parancsoltam, hogy megcselekedjék, de nem cselekedték.
9 És monda az Úr nékem: Pártütés van a Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között.
10 Visszatértek az õ Atyáiknak elébbi bûneire, a kik nem Akarták hallani az én igéimet, és õk magok is idegen istenek Után Járnak, hogy azoknak Szolgáljanak. Izráel Háza és Júda Háza megszegte az én szövetségemet, a melyet az õ Atyáikkal kötöttem.
11 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet hozok Reájok, a melybõl ki nem menekülhetnek, és Kiáltanak majd én Hozzám, de nem hallgatom meg õket.
12 És elmennek Júda Városai és Jeruzsálem lakosai, és Kiáltanak az istenekhez, a kiknek õk áldozni szoktak, de azok nem Oltalmazzák meg õket az õ Nyomorúságuk idején.
13 Mert Városaidnak Száma szerint voltak néked isteneid, oh Júda, és Jeruzsálem Utczáinak Száma szerint Készítettétek a Gyalázatnak Oltárait, az Oltárokat, hogy áldozzatok a Baálnak!
14 Te azért ne esdekelj e népért, és egy Kiáltó és esdeklõ Szót se ejts érettök, mert én meg nem hallgatom õket, mikor Kiáltanak majd Hozzám az õ Nyomorúságuk miatt.
15 Mi köze az én kedveltemnek az én Házamhoz? Temérdek istentelenséget cselekedtél; a szent Húst abbahagytad; mikor Gonoszságban vagy, akkor örvendezel.
16 Lombos, szép, Formás gyümölcsû olajfa nevet adott néked az Úr. Nagy vihar Morajánál tüzet Gyújta rajta, és leromlottak az ágai.
17 A Seregek Ura, a ki Plántált téged, rosszat végzett felõled Izráel Házának és Júda Házának Rosszasága miatt, a mit elkövettek magokban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak.
18 Az Úr tudtul adta nékem, és én tudtam; te Láttattad meg velem az õ cselekedeteiket is!
19 Én pedig olyan valék, mint a Mészárszékre hurczolt Szelíd Bárány, és nem tudtam, hogy terveket szõttek ellenem, Mondván: Pusztítsuk el e Fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élõk földébõl, hogy még a nevét se emlegessék többé!
20 És oh Seregek Ura, igaz Bíró, veséknek és Szívnek Vizsgálója: hadd Lássam a te Bosszúállásodat rajtok, mert néked jelentettem meg az én ügyemet!
21 Azért ezt mondja az Úr az Anatóthbeli embereknek, a kik életedre törnek és ezt Mondják: Ne Prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a mi kezünk által!
22 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én Megfenyítem õket; az ifjak fegyver által halnak meg, fiaik és Leányaik pedig meghalnak éhen.
23 És senki sem marad meg közülök, hogyha veszedelmet hozok az Anatóthbeli emberekre, az õ büntetésök esztendejét.