Jeremiás 10
1 Halljátok meg a Szót, a mit az Úr Szól néktek, Izráel Háza!
2 Ezt mondja az Úr: A Pogányok útját el ne Tanuljátok, és az égi jelektõl ne féljetek, mert a Pogányok félnek Azoktól!
3 Mert a népek Bálványai csupa Hiábavalóság, hiszen az erdõ Fájából Vágják azt; ács-mester kezei Készítik Bárddal.
4 Ezüsttel és aranynyal Megékesíti azt, szegekkel és põrölyökkel Megerõsítik, hogy le ne essék.
5 Olyanok, mint az egyenes Pálmafa, és nem beszélnek; viszik-Hordják õket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tõlök, mert nem tehetnek rosszat; de Jót tenni se képesek!
6 Nincs Hozzád Hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!
7 Ki ne félne tõled, nemzetek Királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden Országában sincs Hozzád Hasonló!
8 Mind egyig balgatagok és bolondok; Hiábavalóságokra Tanít; fa az.
9 Társisból hozott Lapított ezüst és Ofirból Való arany; az ácsnak és az ötvös kezének Munkája; öl tözetök kék és piros Bíbor; mesterek Munkája Valahány.
10 De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és örökkévaló Király; az õ haragja elõtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az õ Felindulását.
11 (Mondjátok meg Hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem Alkották, el fognak veszni e földrõl és az ég Alól!)
12 Õ teremtette a földet az õ erejével, õ alkotta a Világot az õ bölcseségével, és õ terjesztette ki az egeket az õ értelmével.
13 Szavára Víz-Zúgás Támad az égben, és felhõk emelkednek fel a föld Határairól; Villámlásokat Készít az esõnek, és kihozza a szelet az õ rejtekhelyébõl.
14 Minden ember Bolonddá lett, Tudomány nélkûl, minden ötvös megszégyenûl az õ öntött képével, mert Hazugság az õ öntése, és nincsen azokban lélek.
15 Hiábavalók azok, nevetségre Való munka, elvesznek az õ Megfenyíttetésök idején!
16 Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség Alkotója õ, és Izráel az õ örökségének Pálczája; Seregek Ura az õ neve!
17 Gyûjtsd össze a földrõl a te árúidat, a ki Erõsített Városban lakozol!
18 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem Ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom õket, hogy Megtaláljanak.
19 Jaj nékem az én Romlásom miatt, Gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!
20 Sátorom Elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tõlem és oda vannak õk; nincs többé, a ki Kifeszítse Sátoromat, és felvonja Kárpitjaimat!
21 Mert oktalanok voltak a Pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden Nyájuk Szétszóratott.
22 A Hír hangja ímé megjött, és nagy Zúgás kél észak földje felõl, hogy Pusztává tegyék Júdának Városait, és Sakálok Tanyájává.
23 Tudom Uram, hogy az embernek nincs Hatalmában az õ útja, és egyetlen Járókelõ sem teheti, hogy Irányozza a maga lépését!
24 Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
25 öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem Hívják Segítségûl a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették õt, és elemésztették õt, és Lakóhelyét Elpusztították!