Jakab 1
1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak Szolgája, az Elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
2 Teljes örömnek Tartsátok, Atyámfiai, mikor különféle Kísértésekbe estek,
3 Tudván, hogy a ti hiteteknek Megpróbáltatása Kitartást szerez.
4 A Kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden Fogyatkozás nélkûl.
5 Ha pedig valakinek közûletek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és Szemrehányás nélkûl adja; és megadatik néki.
6 De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger Habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova Hány.
7 Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8 A Kétszínû, a minden útjában állhatatlan ember.
9 Dicsekedjék pedig az alacsony Sorsú atyafi az õ Nagyságával;
10 A gazdag pedig az õ Alacsonyságával: mert Elmúlik, mint a fûnek Virága.
11 Mert felkél a nap az õ hévségével, és Megszárítja a füvet; és annak Virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban.
12 Boldog ember az, a ki a Kísértésben kitart; mert Minekutána Megpróbáltatott, elveszi az életnek Koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.
13 Senki se mondja, mikor Kísértetik: Az Istentõl Kísértetem: mert az Isten Gonoszsággal nem Kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem Kísért.
14 Hanem mindenki Kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon Kívánsága.
15 Azután a Kívánság Megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre Jutván, Halált nemz.
16 Ne tévelyegjetek szeretett Atyámfiai!
17 Minden Jó Adomány és minden tökéletes Ajándék felûlrõl Való, és a Világosságok Atyjától Száll Alá, a kinél nincs Változás, vagy Változásnak árnyéka.
18 Az õ akarata szült minket az Igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19 Azért, szeretett Atyámfiai, legyen minden ember gyors a Hallásra, késedelmes a Szólásra, késedelmes a haragra.
20 Mert ember haragja Isten Igazságát nem Munkálja.
21 Elvetvén azért minden Undokságot és a Gonoszságnak Sokaságát, Szelídséggel Fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtartja a ti lelkeiteket.
22 Az ígének pedig Megtartói legyetek és ne csak Hallgatói, Megcsalván magatokat.
23 Mert ha valaki Hallgatója az ígének és nem Megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát:
24 Mert megnézte Magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25 De a ki belenéz a Szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny Hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében.
26 Ha valaki istentisztelõnek Látszik köztetek, de nem Zabolázza meg nyelvét, sõt megcsalja a maga Szívét, annak az istentisztelete Hiábavaló.
27 Tiszta és szeplõ nélkûl Való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: Meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ Nyomorúságukban, és szeplõ nélkûl megtartani Magát e Világtól.