Ézsaiás 62

1  Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, Míg földerül, mint fényesség az Õ Igazsága, és Szabadulása, mint a Fáklya tündököl.

2  És Meglátják a népek Igazságodat, és minden Királyok dicsõségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr Szája Határoz meg.

3  És leszel dicsõség Koronája az Úr kezében, és Királyi Fejdísz Istened kezében.

4  Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé Pusztának, hanem így Hívnak: én gyönyörûségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.

5  Mert mint elveszi a legény a szûzet, akként vesznek feleségûl téged fiaid, és a mint örül a võlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.

6  Kõfalaidra, Jeruzsálem, õrizõket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!

7  És ne hagyjatok nyugtot néki, Míg Megújítja és dicsõségessé teszi Jeruzsálemet e földön.

8  Megesküdt az Úr Jobbjára s erõssége Karjára: nem adom többé Gabonádat eleségûl ellenségeidnek, s idegenek nem Isszák mustodat, a melyért Munkálódtál,

9  Hanem a Betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszûrõk Igyák meg azt szentségem pitvaraiban.

10  Menjetek át, menjetek át a kapukon, Készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, Hányjátok el a köveket, emeljetek Zászlót a népek fölé.

11  Ímé, az Úr hirdette mind a föld Határáig: Mondjátok meg Sion Leányának, ímé, eljött Szabadulásod, ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése õ elõtte!

12  És Hívják õket szent népnek, az Úr Megváltottainak, és téged Hívnak: keresett és nem elhagyott Városnak.