Ézsaiás 61

1  Az Úr Isten lelke van én rajtam, azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört Szívûeket, hogy hirdessek a foglyoknak Szabadulást, és a megkötözötteknek Megoldást.

2  Hogy hirdessem az Úr Jókedvének esztendejét, az Istenünk Bosszúállása Napját; Megvígasztaljak minden Gyászolót;

3  Hogy tegyek Sion Gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a Gyász helyett, dicsõségnek Palástját a csüggedt lélek helyett, hogy Igazság Fáinak neveztessenek, az Úr Plántáinak, az Õ dicsõségére!

4  És Megépítik a régi romokat, az õsi Pusztaságokat Helyreállítják, és a puszta Városokat Megújítják, és a régi nemzetségek Pusztaságait.

5  És ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények Szántóitok és vinczelléreitek lesznek.

6  Ti pedig az Úr papjainak Hívattattok, Istenünk Szolgáinak neveztettek; a népek Gazdagságát eszitek, és azok dicsõségével dicsekedtek.

7  Gyalázatotokért kettõs jutalmat vesztek, és a szidalom helyett örvendenek örökségükben; ekként két részt öröklenek földükben, örökös örömük lesz.

8  Mert én, az Úr, a Jogosságot szeretem, gyûlölöm a Gazsággal szerzett Ragadományt; és megadom Híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velök.

9  És ismeretes lesz magvok a népek közt, és ivadékaik a népségek között, valakik Látják õket, megismerik õket, hogy õk az Úrtól Megáldott magok.

10  örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek Ruháival öltöztetett fel engem, az Igazság Palástjával vett engemet körûl, mint võlegény, a ki pap Módon Ékíti fel Magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit.

11  Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az Igazságot s a dicsõséget minden nép elõtt.