«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

Ézsaiás 55

1  Oh Mindnyájan, kik Szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkûl és ingyen, bort és tejet.

2  Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyûjtött kincseket azért, a mi meg nem Elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok Reám, hogy Jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.

3  Hajtsátok ide füleiteket és jertek Hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid Iránt Való Változhatatlan kegyelmességem szerint.

4  Ímé, Bizonyságúl adtam õt a népeknek, fejedelmûl és Parancsolóul népeknek.

5  Ímé, nem ismert népet Hívsz elõ, és a nép, a mely téged nem ismert, Hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged Megdicsõített.

6  Keressétek az Urat, a Míg Megtalálható, Hívjátok õt Segítségûl, a Míg közel van.

7  Hagyja el a gonosz az õ útát, és a bûnös Férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörûl rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bõvelkedik a Megbocsátásban.

8  Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így Szól az Úr!

9  Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim Gondolataitoknál!

10  Mert mint Leszáll az esõ és a Hó az égbõl, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termõvé, gyümölcsözõvé teszi azt, és magot ád a magvetõnek és kenyeret az éhezõnek:

11  Így lesz az én beszédem, a mely Számból kimegy, nem tér Hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a Hová küldöttem.

12  Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti elõttetek, és a mezõ minden Fái tapsolnak.

13  A tövis helyén cziprus nevekedik, és Bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak Dícsõségûl és örök jegyûl, a mely el nem töröltetik.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23