Ézsaiás 50

1  Így Szól az Úr: Hol van Anyátok Elválólevele, a melylyel õt Elbocsátám? vagy hol van egy Kölcsönadóim közûl, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért Adatátok el, és bûneitekért Bocsáttatott el Anyátok!

2  Miért jöttem, holott nem volt ott senki? Hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid Már a kezem, hogy meg nem Válthat? vagy nincs bennem Megszabadításra Való erõ? Ímé, én Dorgálásommal Kiszáraztom a tengert, a Folyókat Pusztává teszem, megbûzhödnek halaik, hogy nincsen Víz, és Szomjúságtól meghalnak.

3  Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és Gyászruhával födöm be azokat.

4  Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam Erõsítni a Megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a Tanítványok.

5  Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, Hátra nem fordultam.

6  Hátamat Odaadám a verõknek, és Orczámat a Szaggatóknak, képemet nem födöztem be a Gyalázás és köpdösés elõtt.

7  És az Úr Isten Megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért Olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.

8  Közel van, a ki engem Megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elõ! Kicsoda peresem? közelegjen Hozzám!

9  Ímé, az Úr Isten Megsegít engem, kicsoda Kárhoztatna engem? Ímé, Mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg õket!

10  Ki féli közûletek az Urat? és ki hallgat az õ Szolgája Szavára? õ, a ki sötétségben Jár és nincs fényesség néki, Bízzék az Úr nevében, és Támaszkodjék Istenhez!

11  Ímé, ti mind, a kik tüzet gyujtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek Lángjába és a tüzes nyilakba, a melyeket meggyujtottatok! Kezembõl jõ ez Rátok; Fájdalomban fogtok feküdni!