Ézsaiás 48
1 Halljátok ezt Jákób Háza, a kik Izráel nevérõl neveztettek, és Júda Forrásából Származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; de nem Híven és nem Igazán.
2 Mert a szent Várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez Támaszkodnak, a kinek neve seregek Ura!
3 Mik eddig történtek, elõre megjelentém, Szám hirdeté és Tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének.
4 Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és Vasinakból van nyakad és homlokod ércz:
5 Tehát elõre megjelentém néked, mielõtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem Mívelé ezeket, Bálványom és öntött képem Parancsolá ezeket.
6 Hallottad volt, és most Lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é errõl Bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem Tudtál;
7 Mostan rendeltettek el és nem régen. és ezelõtt nem Hallottál felõlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.
8 Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hûtelen vagy, és Pártütõnek Hívatál Anyád méhétõl fogva.
9 Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne Vágjalak.
10 Ímé, Megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, Megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.
11 Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan Szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsõségemet Másnak nem adom.
12 Hallgass Rám Jákób és Izráel, én Elhívottam, én vagyok az elsõ és én az Utolsó.
13 Hiszen kezem veté e föld Alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én Szólítom õket, mind itt állnak.
14 Gyûljetek egybe mind, és Halljátok meg: ki jelenté meg közûlök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi Akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.
15 Én, én Szóltam, és õt el is Hívtam, elhoztam õt, és szerencsés lesz útja.
16 Közelegjetek Hozzám, Halljátok ezt, nem Szóltam eleitõl fogva titkon! Mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az õ lelkét.
17 Így Szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki Tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen Járnod kell.
18 Vajha figyelmeztél volna paracsolataimra! olyan volna békességed, mint a Folyóvíz, és Igazságod, mint a tenger habjai;
19 És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem Vágatnék ki és nem pusztulna el neve Orczám elõl.
20 Menjetek ki Bábelbõl, fussatok el Káldeából Ujjongásnak Szavával! jelentsétek meg, Tudassátok ezt, terjesszétek a föld végsõ Határáig; Mondjátok: Megváltotta az Úr Szolgáját, Jákóbot.
21 Nem szomjaznak, Bárha Pusztaságon vezeti is õket: Kõsziklából vizet fakaszt nékik, és Meghasítja a Sziklát és Víz ömöl belõle.
22 Nincs békesség, így Szól az Úr, az istenteleneknek!