Ézsaiás 46

1  Ledõl Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a Megfáradott állatnak;

2  Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és õk magok Fogságba mennek.

3  Hallgassatok Rám, Jákób Háza és Izráel Házának minden maradéka, a kiket magamra raktam Anyátok méhétõl fogva, és hordoztalak születésetek óta;

4  Vénségtekig én vagyok az, és megõszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és Megszabadítom.

5  Kihez Hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlõvé? És kivel vettek egybe, hogy Hasonlók Volnánk?

6  Kitöltik az aranyat az erszénybõl, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy Abból istent Csináljon; meghajolnak, leborulnak elõtte.

7  Vállukra veszik azt és Hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyérõl meg nem mozdul, ha Kiáltasz is Hozzá, nem felel, Nyomorúságodból nem Szabadít meg.

8  Emlékezzetek meg errõl, és legyetek erõsek, vegyétek eszetekbe, Pártütõk!

9  Emlékezzetek meg a messze régi Dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs Hozzám hasonlatos.

10  Ki megjelentem kezdettõl fogva a véget, és elõre azokat, a mik még meg nem történtek, Mondván: Tanácsom Megáll, és véghez viszem minden akaratomat;

11  Ki Elhívom napkeletrõl a sast, meszsze földrõl Tanácsom Férfiát; nem csak Szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!

12  Hallgassatok Reám, kemény Szívûek, a kik Távol vagytok az Igazságtól.

13  Elhoztam Igazságomat, nincs messze, és az én Szabadításom nem késik, Sionban lesz Szabadításom, és Izráelen dicsõségem.