Ézsaiás 42

1  Ímé az én Szolgám, a kit Gyámolítok, az én Választottam, a kit Szívem kedvel, lelkemet adtam õ belé, törvényt beszél a népeknek.

2  Nem Kiált és nem Lármáz, és nem hallatja Szavát az Utczán.

3  Megrepedt Nádat nem tör el, a Pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt Igazán jelenti meg.

4  Nem pislog és meg nem reped, Míg a földön törvényt Tanít, és a szigetek Várnak Tanítására.

5  Így Szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és Kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta Lakó népnek, és leheletet a rajta Járóknak:

6  Én, az Úr, Hívtalak el Igazságban, és fogom kezedet, és megõrizlek és népnek szövetségévé teszlek, Pogányoknak Világosságává.

7  Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczbõl kihozzad, és a Fogházból a sötétben ülõket.

8  Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsõségemet Másnak nem adom, sem dicséretemet a Bálványoknak.

9  A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielõtt meglennének, tudatom veletek.

10  Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek Határairól, ti, a tenger Hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak Lakói.

11  Emeljék fel szavokat a puszta és annak Városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a Kõsziklák Lakói, a hegyeknek tetejérõl Kiáltsanak.

12  Adják az Úrnak a dicsõséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.

13  Az Úr, mint egy hõs kijõ, és mint Hadakozó felkölti Haragját, Kiált, sõt rivalg és ellenségein erõt vesz.

14  Régtõl fogva hallgattam, néma voltam, magamat Megtartóztatám: most mint a szûlõ nõ nyögök, lihegek és Fúvok!

15  Elpusztítok hegyeket és halmokat, és Megszáraztom minden fûvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat Kiszáraztok.

16  A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, Járatom õket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; elõttök a sötétséget Világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és õket el nem hagyom.

17  Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a Bálványban Bíznak, a kik ezt Mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!

18  Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, Lássatok!

19  Kicsoda vak, ha nem az én Szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit Elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel Megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr Szolgája?

20  Sokat Láttál, de nem vetted eszedbe; fülei Nyitvák, de nem hall.

21  Az Úr Igazságáért azt akarta, hogy a törvényt Nagygyá teszi és dicsõségessé.

22  De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben Mindnyájan, és Fogházakban rejtettek el, Prédává lettek és nincs Szabadító; Ragadománynyá lettek és nincsen, a ki Mondaná: add vissza!

23  Ki veszi ezt közûletek fülébe? a ki figyelne és hallgatna Ezután!

24  Ki adta Ragadományúl Jákóbot és Izráelt a Prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak Járni útain és nem hallgattak az Õ törvényére?

25  Ezért Ontá ki Reá Búsulásának Haragját és a had erejét; körûlte Lángolt az, de õ nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!