Ézsaiás 36
1 És lõn Ezékiás Király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir Király Júdának minden erõs Városai ellen, és azokat megvevé.
2 És elküldé Assiria Királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás Királyhoz nagy sereggel, ki is Megállt a felsõ Tó Folyásánál, a Ruhamosók mezejének útján.
3 És kijöve Hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az Emlékíró.
4 És Mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így Szól a nagy Király, Assiria Királya: Micsoda bizodalom ez, melyre Támaszkodol?
5 Azt mondom, hogy csak Szóbeszéd az, hogy ész és erõ van Nálatok a Háborúhoz; no Hát kiben Bízol, hogy ellenem Feltámadál?
6 Ímé te e megtört Nádszálban Bízol, Égyiptomban, melyre a ki Támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak Királya, minden benne Bízóknak.
7 És ha azt mondod nékem: az Úrban, a mi Istenünkben Bízunk: vajjon nem Õ-é az, a kinek magaslatait és Oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt Mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez elõtt az Oltár elõtt hajoljatok meg.
8 Most azért harczolj meg, kérlek, az én urammal, az assir Királylyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni Reájok.
9 Miképen állasz ellene egyetlen Helytartónak is, a ki legkisebb az uram Szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.
10 És most Talán az Úr nélkûl jöttem én e földre, hogy Elpusztítsam azt? Az Úr Mondá nékem: Menj a földre, és Pusztítsd el azt!
11 És Mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, Szolgáidhoz Arám nyelven, mert értjük azt, és ne Zsidóul Szólj Hozzánk, e kõfalon levõ nép füle Hallatára.
12 És Mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te Hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-é, a kik ülnek a kõfalon, hogy egyék ganéjokat és Igyák vizeletöket veletek együtt?!
13 És Odaálla Rabsaké, és Kiálta Felszóval Zsidóul, és Mondá: Halljátok a nagy Királynak, Assiria Királyának beszédit!
14 Ezt mondja a Király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem Szabadíthat meg titeket.
15 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, Mondván: Kétségtelen Megszabadít az Úr minket, nem adatik a Város az assiriai Király kezébe!
16 Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Assiria Királya: Tegyetek velem szövetséget és jõjjetek ki Hozzám, és akkor kiki ehetik szõlõjébõl és az õ Olajfájáról, és ihatja Kútjának vizét,
17 Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minõ a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szõlõ földére.
18 Rá ne szedjen titeket Ezékiás, Mondván: Az Úr Megszabadít minket! Avagy Megszabadították-é a népek istenei, kiki az õ földét Assiria Királyának kezébõl?
19 Hol vannak Hamáth és Árpádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? Talán bizony megmentették Samariát kezembõl?
20 Kicsoda e földek minden istenei között, a ki Megszabadította volna földét kezembõl, hogy az Úr Megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezembõl?
21 Õk pedig Hallgatának, és egy Szót sem feleltek, mert a Király Parancsolá így, Mondván: Ne feleljetek néki!
22 Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az Emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott Ruhákban, és Hírül Adák néki a Rabsaké beszédeit.