Ézsaiás 29
1 Jaj Árielnek, Árielnek, a Városnak, a hol Dávid lakott! Esztendõt esztendõhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!
2 És én Megszorítom Árielt, és lesz Fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel.
3 Körûlveszlek Táborral, és Bezárlak tornyokkal, és erõsségeket állatok ellened.
4 És Megaláztatván, a földbõl Szólsz és Porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézõé, a földbõl, és Porból sipog beszéded.
5 Ellenségidnek Sokasága olyan lesz, mint az Apró por, és mint a repülõ polyva az erõszakosok Sokasága, és lesz hamar és hirtelen.
6 A seregek Urától Látogattatik meg, mennydörgéssel, Földindulással, nagy Zúgással, Forgószéllel, viharral és emésztõ tûzi Lánggal;
7 Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden Pogányoknak Sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és Vára ellen, s õt Megszorítják.
8 És lesz, mint mikor álmodik az éhezõ, és ímé eszik, és midõn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a Szomjazó, és ímé iszik, és midõn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden Pogányoknak Sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.
9 Ámuljatok és Bámuljatok, Vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem Bortól, Tántorognak, de nem Részegítõ Italtól.
10 Mert Rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és Bezárta szemeiteket, a Prófétákat, és fejeiteket, a nézõket befedezte;
11 És lesz minden Látás néktek, mintegy bepecséltetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, Mondván: Olvasd, kérlek, és õ Szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12 És ha e levelet annak Adják, a ki nem tud írást, Mondván: Olvasd el, kérlek! õ így Szól: Nem tudok írást.
13 És Szólt az Úr: Mivel e nép Szájjal közelget Hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, Szíve pedig Távol van tõlem, úgy hogy Irántam Való félelmök Betanított emberi parancsolat lõn:
14 Ezért én is Csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon Csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltûnik.
15 Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik Tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, Mondván: Ki Lát minket és ki ismer minket?
16 Mily együgyûek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így Szóljon a Csinálmány Csinálójának: Nem Csinált engem! és az Alkotmány ezt mondja Alkotójának: Értelmetlen!
17 Nemde kevés idõ Multán a Libánon termõfölddé lesz, és a termõföld erdõnek tartatik?
18 És Meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a Homályból és sötétbõl a vakoknak szemei Látni fognak.
19 És nagy örömük lesz a szenvedõknek az Úrban, és a szegény emberek Vígadnak Izráel Szentjében.
20 Mert a kegyetlen elveszett, és a Csúfolódó elpusztult, és Kivágattak a Hamisságnak minden õrei,
21 Kik az embert Elítélik egy Szóért, és tõrt vetnek annak, a ki õket a kapuban megfeddi, és elejtik Csalárdúl az igazat.
22 Ezért így Szól az Úr Jákób Házáról, Õ a ki Megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem Sápad meg többé az õ Orczája.
23 Ha Látni Fogják gyermekei kezeim Munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.
24 És megismerik a tévelygõ lelkûek az értelmet, és a kik Zúgolódnak, Tanulságot tanulnak.