Ézsaiás 26
1 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erõs Városunk van nékünk, Szabadítását adta kõfal és Bástya Gyanánt!
2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megõrzõje.
3 Kinek Szíve Reád Támaszkodik, megõrzöd azt teljes békében, mivel Te benned Bízik;
4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában örök Kõszálunk van.
5 Mert Meghorgasztá a magasban Lakozókat: a magas Várost, Megalázá azt, Megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
6 Láb tapodja azt, a szegény Lábai, a gyöngék talpai!
7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen Készíted az igaznak útját.
8 Mi is Vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted Után Vágyott a lélek!
9 Szívem Utánad Vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, Igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul Igazságot, az igaz földön is Hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr Méltóságát.
11 Uram! magas a Te kezed, de nem Látják! de Látni Fogják, és megszégyenülnek, néped Iránt Való Buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.
12 Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk Kívüled; de általad Dicsõítjük neved!
14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért Látogatád meg és vesztéd el õket, és eltörléd emlékezetöket.
15 Megszaporítád e népet, Uram! Megszaporítád e népet, magadat Megdicsõítéd, kiterjesztetted a földnek minden Határait.
16 Oh Uram! a Szorongásban kerestek Téged, és halk Imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
17 Miként a terhes asszony, a ki közel a szûléshez, vajudik, Felkiált Fájdalmiban, elõtted olyanok voltunk, Uram!
18 Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk: Szabadulása nem lõn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének Lakói.
19 Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
20 Menj be népem, menj be Szobáidba, és Zárd be Ajtóidat Utánad, és rejtsd el magad rövid Szempillantásig, Míg Elmúlik a Bús harag!
21 Mert ímé az Úr kijõ helyérõl, hogy Meglátogassa a föld Lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!