Ézsaiás 16

1  Küldjétek a föld Urának Bárányát Szelából a Pusztán át Sion Leányának hegyére.

2  Mert mint a Bujdosó Madár Szétszórt fészek körûl, olyanok lõnek Moáb Leányai az Arnon Gázlóin:

3  Adj Tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben Olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiûzötteket, és a Bujdosót ne add ki!

4  Lakozzanak benned menekültjeim, és Moábnak te légy oltalom a Pusztító ellen! Mert vége a Nyomorgatónak, megszünt a Pusztítás, és elfogytak a földrõl a Tapodók.

5  És Isten kegyelme Megerõsített egy ülõszéket, és ül azon Igazsággal Dávid Sátorában egy Bíró, Jogosság keresõje, Igazság ismerõje.

6  Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gõgjét, kevélységét, dühét, és üres kérkedését.

7  Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir-Háresethnek romjain egészen megtörve.

8  Mert Hesbon földei Elhervadának, és Sibma szõlõjének Drága vesszõit a népek fejedelmei Levágták. Jáézerig értek azok, a Pusztát Bejárták, kacsai szétterjedtek, és a tengeren Túlnyúltak.

9  Ezért siratom Jáézer Siralmával Sibma szõlõjét, Megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedrõl és Aratásodról a Víg éneklés elmaradt.

10  Elvétetett a Vígság és öröm a kertbõl, és a szõlõkben nem Vígadnak és nem Kiáltanak, bort Sajtókban nem nyom a Bornyomó, véget vetettem a Víg éneklésnek.

11  Ezért bensõm Moábért, mint a czitera Sír, és Szívem Kir-Heresért!

12  És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton Elfáradt, és hogy Templomába megy Imádkozni, de nem mehet!

13  Ez a beszéd, a melyet Szólott az Úr Moáb felõl Már régen.

14  És most Szól az Úr, Mondván: Három esztendõ alatt, melyek, mint a Napszámos esztendõi, Megaláztatik Moáb dicsõsége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erõtelen lészen.