Hóseás 2
1 (1:12) Mondjátok Atyátokfiainak: Ammi! és a ti Húgaitoknak: Rukhámáh!
2 (2:1) Pereljetek Anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem õ, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az õ Bujaságát Arczáról, és az õ Paráznaságát emlõi közûl;
3 (2:2) Különben meztelenre vetkõztetem õt és Olyanná teszem, a milyen volt születése Napján, és a Pusztához teszem Hasonlatossá, és Olyanná Változtatom õt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm õt Szomjúsággal.
4 (2:3) Sõt fiain sem könyörülök, mert Paráznaságnak fiai õk is.
5 (2:4) Mert Paráználkodott az õ anyjok; Gyalázatba merült, a ki õket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretõim Után, a kik Megadják kenyeremet, vizemet, Gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.
6 (2:5) Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne Találja meg ösvényeit.
7 (2:6) És Szaladgál majd szeretõi Után, de nem éri el õket; és mikor keresi õket és nem Találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek Hát és visszatérek elõbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:
8 (2:7) Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a Búzát, a mustot és az olajat, és én Sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit õk a Baálra költöttek.
9 (2:8) Azért visszaveszem Búzámat a maga idejében és mustomat is az õ Divatjában, és elragadom Gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna.
10 (2:9) És most Feltárom az õ Gyalázatát szeretõi elõtt, és senki sem Szabadítja õt ki az én kezembõl.
11 (2:10) És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, Szombatját és minden ünnepe Napját.
12 (2:11) És Elpusztítom szõlejét és Fügefáját, a melyekrõl ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretõim adtak nékem, és erdõvé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg õket.
13 (2:12) És megbüntetem õt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyûrûjét és Nyaklánczát, és elment szeretõi Után, Rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr.
14 (2:13) Azért ímé csalogatom õt, és elviszem õt a Pusztába, és Szívére beszélek.
15 (2:14) És onnan adom meg néki az õ szõlõjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja Gyanánt, és úgy énekel ott, mint Ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének Napján.
16 (2:15) És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem Hívni: Én férjem, és nem Hívsz engem többé így: Baálom.
17 (2:16) És Kiveszítem az õ Szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se Említtessék többé.
18 (2:17) És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és Háborút eltörlöm e földrõl, és Bátorságos Lakozást adok nékik.
19 (2:18) És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig Igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
20 (2:19) Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
21 (2:20) És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig Meghallgatják a földet;
22 (2:21) A föld pedig meghallgatja a Búzát és a mustot és az olajat; azok pedig Meghallgatják Jezréelt.
23 (2:22) És bevetem õt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; õ pedig ezt mondja: Én Istenem!