Hóseás 13
1 Efraim Szólott volt, rettegés; Nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2 Most is Többítik bûneiket és Csinálnak magoknak öntött képeket az õ ezüstjökbõl, Bálványokat az õ eszök szerint. Képfaragók Csinálmánya mindaz! Róluk Mondják: Emberek, a kik áldoznak, Borjúkat Csókolnak!
3 Azért Olyanná lesznek, mint a reggeli felhõ és mint a harmat, a mely Korán eltûnik; mint a szérûrõl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
4 Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl fogva. Nem ismerhetsz Más Istent kivûlem, és rajtam kivûl nincs Más Szabadító!
5 Én ismertelek téged a Pusztában, az eltikkadt földön.
6 A mint legeltek: elteltek; elteltek és Szívök felfuvalkodék; azért Hát elfelejtkezének Rólam.
7 De olyan is leszek Hozzájok, mint az Oroszlán; mint a Párducz, úgy leselkedem az úton.
8 Rájok rohanok, mint a kölykétõl megfosztott medve, széttépem Szívök Borítóját, és felfalom ott õket, mint egy nõstény Oroszlán. A mezei vad szaggatja szét õket!
9 Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te Segítõd ellen.
10 Hol van Hát a te Királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden Városodban? És Biráid, a kik felõl ezt Mondád: Adj nékem Királyt és fejedelmeket!
11 Adtam néked Királyt haragomban, és elvettem az én Búsulásomban!
12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az õ bûne!
13 A szülõasszony Kínjai lepik meg õt; oktalan Fiú õ, mert a kellõ idõben nem jõ ki Anyjának méhébõl.
14 Megváltom õket a Seol Hatalmából! Megmentem õket a Haláltól! Hol van a te veszedelmed oh Halál?! Hol van a te Romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elõlem.
15 Mert Bár a testvérek közt õ a legv Irágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele Támad fel a Pusztából; Kiszárad Kútfeje, elapad Forrása; az rabolja ki minden Drága kincseinek Tárházát.
16 (14:1) Meglakol Samaira, mert daczolt az õ Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemõik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté Vágatnak.