Zsidókhoz 9

1  Annakokáért voltak ugyan az elsõ szövetségnek is istentiszteleti Rendtartásai, mint szintén Világi szenthelye.

2  Mert Sátor Építtetett, az elsõ, a melyben vala a Gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek Felrakása; ezt nevezték szenthelynek.

3  A Második Kárpiton Túl pedig az a Sátor, melyet neveztek szentek szentének,

4  Melyben vala az arany füstölõ Oltár és a szövetség Ládája Beborítva minden felõl aranynyal, ebben a Mannás Aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség Táblái,

5  Fölötte pedig a dicsõség kérubjai, Beárnyékolva a fedelet, a mikrõl most nem szükséges külön Szólani.

6  Ezek pedig ekképen levén elrendezve, az elsõ Sátorba ugyan mindenkor Bejárnak a papok az istentisztelet elvégezésére,

7  A Másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a fõpap, vérrel, melyet Magáért és a nép bûneiért áldoz.

8  Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, Fennállván még az elsõ Sátor.

9  A mi Példázat a jelenkori idõre, mikor áldoznak oly Ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a Szolgálattevõt,

10  Csakis ételekkel meg italokkal és különbözõ Mosakodásokkal-melyek testi Rendszebályok-a Megjobbúlás idejéig kötelezõk.

11  Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendõ javaknak fõpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel Csinált, azaz nem e Világból Való Sátoron keresztül,

12  És nem bakok és tulkok vére által, hanem az õ tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök Váltságot szerezve.

13  Mert ha a bakoknak és Bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a Tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek Tisztaságára:

14  Mennyivel Inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké Való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: Megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektõl, hogy Szolgáljatok az élõ Istennek.

15  És ezért új szövetségnek a Közbenjárója õ, hogy Meghalván az elsõ szövetségbeli bûnök Váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.

16  Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkezõ Halála bekövetkezzék,

17  Mivel a végrendelet holtak Után jogerõs, különben pedig, ha él a végrendelkezõ, épen nem érvényes.

18  Innét van, hogy az elsõ sem szenteltetett meg vér nélkûl.

19  Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a Borjúknak és a bakoknak vérét, Vízzel és vörös Gyapjúval meg Izsóppal együtt, Magát a könyvet is és az egész népet meghintette,

20  Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten Számotokra rendelt.

21  Majd a Sátort is és az istentiszteletre Való összes edényeket Hasonlóképen meghintette vérrel.

22  És csaknem minden vérrel Tisztíttatik meg a törvény szerint, és Vérontás nélkûl nincsen Bûnbocsánat.

23  Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel Tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.

24  Mert nem kézzel Csinált szentélybe, az igazinak csak Másolatába ment be Krisztus, hanem Magába a mennybe, hogy most Isten Színe elõtt megjelenjék érettünk.

25  Nem is, hogy sokszor adja Magát áldozatúl, mint a hogy a fõpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;

26  Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a Világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az idõknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.

27  És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, Azután az ítélet:

28  Azonképen Krisztus is egyszer Megáldoztatván sokak bûneinek eltörlése végett, Másodszor bûn nélkûl jelen meg azoknak, a kik õt Várják idvességökre.