Zsidókhoz 1

1  Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen Szólott hajdan az Atyáknak a Próféták által, ez Utolsó idõkben Szólott nékünk Fia által,

2  A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a Világot is teremtette,

3  A ki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ Valóságának Képmása, a ki hatalma Szavával fenntartja a mindenséget, a ki minket bûneinktõl Megtisztítván, üle a Felségnek Jobbjára a Magasságban,

4  Annyival Kiválóbb lévén az Angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt Azoknál.

5  Mert kinek mondotta valaha az angyalok közûl: Én Fiam vagy te, én ma szûltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és õ lesz nékem Fiam?

6  Viszont mikor behozza az õ elsõszülöttét a Világba, így Szól: És Imádják õt az Istennek minden angyalai.

7  És Bár az Angyalokról így Szól: Ki az õ angyalait szelekké teszi és az õ Szolgáit tûz Lángjává,

8  Ámde a Fiúról így: A te Királyi széked óh Isten, örökkön örökké. Igazságnak Pálczája a te Országodnak Pálczája.

9  Szeretted az Igazságot és gyûlölted a Hamisságot; Annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek Olajával a te Társaid felett.

10  És: Te Uram kezdetben Alapítottad a földet és a te kezeidnek mûvei az egek.

11  Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak,

12  És Palástként összehajtod azokat és Elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.

13  Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felõl, Míglen ellenségeidet Lábaidnak Zsámolyává teszem?

14  Avagy nem Szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve Szolgálatra azokért, a kik örökölni Fogják az idvességet?