Habakuk 1
1 A teher, a melyet Habakuk Próféta Látott.
2 Meddig Kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom Hozzád az erõszak miatt, és nem Szabadítasz meg!
3 Miért Láttatsz velem Hamisságot, és szemléltetsz Nyomorgatást? Pusztítás és erõszak van elõttem, per keletkezik és versengés Támad!
4 Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz Hálózza be az igazat, azért Származik hamis ítélet!
5 Nézzetek szét a népek között, Vizsgálódjatok és Csodálkozással Csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!
6 Mert ímé, Feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerõ nemzetet, a mely Eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi.
7 Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és Hatalmát.
8 És lovai serényebbek a Párduczoknál, és gyorsabbak az estveli Farkasoknál, és elõtörtetnek az õ lovasai; és az õ lovasai messzirõl jõnek, repülnek, mint a Zsákmányra sietõ keselyû.
9 Mindnyájan Ragadományért jön, arczuk elõre néz, és annyi foglyot gyûjt, mint a fövény.
10 Kaczag ez a Királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erõsséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt.
11 Majd Tovaszáll viharként és elvonul és bûnbe esik; õ, kinek istene az õ hatalma.
12 Avagy nem te vagy-é Uram, öröktõl fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted õt, oh Uram, Fenyítõül Választottad õt, én erõsségem!
13 Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a Nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled Hát a hitszegõket? és hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a Nálánál igazabbat?!
14 Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a Csúszó-Mászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök?
15 Mindnyáját kivonsza horoggal, Gyalomjába Keríti, és Hálójába Takarítja be õket; ezért örül és Vígad.
16 Ezért áldozik Gyalomjának, és füstöl az õ Hálójának, mert ezekkel kövér az õ része, és Zsíros az õ eledele.
17 Vajjon azért Ürítheti-é Gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket Kímélet nélkûl?!