1 Mózes 49
1 És Szólítá Jákób az õ fiait, és monda: Gyûljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi Rátok következik a messze jövõben.
2 Gyûljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti Atyátokra.
3 Rúben, te elsõszülöttem, erõm, tehetségem zsengéje, elsõ a Méltóságban, elsõ a hatalomban.
4 Állhatatlan, mint a Víz, nem leszesz elsõ, mivel Atyád ágyába léptél fel: akkor megfertõztetted! Nyoszolyámba lépett õ.
5 Simeon és Lévi atyafiak, erõszak eszközei az õ fegyverök.
6 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyûlésükkel ne egyesûljön dicsõségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve Inát szegték az ökörnek.
7 Átkozott haragjok, mert erõszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom õket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.
8 Júda! téged magasztalnak Atyádfiai, kezed ellenségeidnek Nyakán lesz s meghajolnak elõtted Atyáidnak fiai.
9 Oroszlánkölyök Júda; Zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, Lenyúgodott, mint a Hím-Oroszlán, és mint nõstény Oroszlán; ki veri õt fel?
10 Nem Múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri Pálcza térdei közûl; Míg eljõ Siló, és a népek néki engednek.
11 Szõlõtõhöz köti Szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, Ruháját borban mossa, s felöltõjét a szõlõ vérében.
12 Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai.
13 Zebulon a tenger Partjáig lakozik, azaz a Hajók kikötõjéig s Határának széle Czídonig ér.
14 Izsakhár erõs Csontú Szamár, a Karámok közt heverész.
15 S Látja, hogy Jó a nyugalom, és hogy a föld mily kies: teher Alá hajtja Hátát, s Robotoló Szolgává lesz.
16 Dán ítéli az õ népét, mint Izráel Akármelyik nemzetsége.
17 Dán Kígyó lesz az úton, Szarvaskígyó az ösvényen, mely a Ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.
18 Szabadításodra Várok Uram!
19 Gád! had Háborgatja; majd õ Hág annak Sarkába.
20 Ásernek kenyere kövér, Királyi csemegét Szolgáltat.
21 Nafthali, Gyorslábú szarvas, az õ beszéde kedves.
22 Termékeny fa József, termõ ág a Forrás mellett, ágazata meghaladja a kõfalat.
23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a Nyilazók:
24 De mereven marad Kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétõl, onnan, Izráel Pásztorától, Kõsziklájától.
25 Atyád Istenétõl, a ki segéljen; a Mindenhatótól, a ki Megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülrõl, a mélység áldásaival, mely alant terûl, az emlõk és anyaméh áldásaival.
26 Atyád áldásai Meghaladják az õs hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közûl Kiválasztatottnak Koponyájára.
27 Benjamin Ragadozó farkas: reggel Ragadományt eszik, este pedig Zsákmányt oszt.
28 Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az õ atyjok, mikor õket Megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.
29 És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez Takaríttatom, temessetek engem az én Atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.
30 Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezõvel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre Való örökségûl.
31 Oda temették el Ábrahámot és Sárát az õ feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az õ feleségét; s oda temettem el Leát is.
32 Szerzemény e mezõ és a barlang, mely abban van, a Khéth Fiaitól.
33 És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé Lábait az ágyra, és Kimúlék és az õ népéhez Takaríttaték.