1 Mózes 47
1 Elméne azért József és Tudtára Adá a Faraónak, és monda: Az én Atyám és Atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földérõl; és most Gósen földén vannak.
2 És võn ötöt az õ testvérei közûl, és állítá õket a Faraó elé.
3 És monda a Faraó a József testvéreinek: Mi a ti Életmódotok? És Mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te Szolgáid, mi is, mint a mi Atyáink.
4 És Mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön Tartózkodjunk, mert a te Szolgáid barmainak nincs legelõje, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te Szolgáid Gósen földén.
5 És Szóla a Faraó Józsefnek Mondván: A te Atyád és a te Atyádfiai jöttek te Hozzád.
6 Égyiptom földe ímé elõtted van; e föld legjobb részében telep ítsd le a te Atyádat és Atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselõivé.
7 Bevivé József Jákóbot is az õ Atyját, és állítá õt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.
8 És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendõs vagy?
9 Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én Bujdosásom esztendeinek napjai Száz harmincz esztendõ; kevesek és Nyomorúságosak voltak az én életem eszte ndeinek napjai, és nem érték el az én Atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig õk bujdostak.
10 És Megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elõl.
11 Megtelepíté Tehát József az õ Atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó.
12 És Ellátja vala József az õ Atyját és atyjafiait, és az õ Atyjának egész Házanépét kenyérrel, gyermekeik Számához képest.
13 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.
14 József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi Találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a Gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó Házába.
15 És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is, egész Égyiptom Józsefhez méne, Mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed Láttára, azért hogy nincs pénz.
16 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.
17 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és Eltartá õket abban az esztendõben kenyérrel az õ barmaik összeségéért.
18 Mikor pedig Elmúlék az esztendõ, menének Hozzá a Második esztendõben, és Mondának néki: Nem titkolhatjuk el Uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-Nyájak mind Uramnál vannak, a mint Látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.
19 Miért veszszünk el szemed Láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk Szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
20 Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind Eladák az õ földjöket, mivelhogy erõt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn.
21 A népet pedig egyik Városból a Másikba Telepíté Égyiptom egyik Határszélétõl Másik széleig.
22 Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és Abból a szabott részbõl élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak Okáért nem Adák el az õ földjöket.
23 És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol Számotokra a mag, vessétek be a földet.
24 És Takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mezõ bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind Házatok népének, és gyermekeiteknek eledelûl.
25 És Mondának: Életünket megtartottad; hadd Találjunk kegyelmet uram szemei elõtt, és Szolgái leszünk a Faraónak.
26 És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedûl az nem volt a Faraóé.
27 Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s Megszaporodának és Megsokasodának felette igen.
28 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai Száz negyvenhét esztendõ.
29 És elközelgetének Izráel Halálának napjai, és Hívatá az õ Fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te elõtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom Alá, és légy Hozzám szeretettel és hûséggel: Kérlek, ne temess el engem Égyiptomban.
30 Midõn elaluszom az én Atyáimmal, Vígy ki engem Égyiptomból, és temess el az õ Sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.
31 És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És Leborúla Izráel az ágy fejére. és Megáldja õket.